Meglepő felszínformák a törpe óriáson
Az eredményeket a napokban ismertették egy texasi planetológiai konferencián.
A Vesta a Naprendszer egyik legfényesebb objektuma, és az egyetlen olyan aszteroida a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövezetben, mely a Földről szabad szemmel is látható. Legnagyobb átmérője 530 kilométer. A 2007-ben felbocsátott Dawn, mely tavaly nyáron kezdte meg egyévesre tervezett küldetését a Vesta körüli pályán, most olyan területeket is „látott” a felszínén, melyek közel kétszer olyan fényesek, mint más régiók. A kutatás egyik résztvevője, Li Jianyang, a Maryland Egyetem munkatársa elmondta, hogy elemzéseik szerint a fényes anyag a Vestáról származik, vagyis nem becsapódással, ütközéssel került rá, és csupán csekély változásokon ment át, amióta a Vesta mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt létrejött. A kutatók a továbbiakban elsősorban arra kíváncsiak, hogy milyen ásványok építik fel ezeket a fényes területeket, és hogyan alakult ki a Vesta jelenlegi felszíne. A fényes területek a kisbolygó szinte minden régiójában megtalálhatók, de a legsűrűbben a kráterek környékén fordulnak elő. E területek nagysága igen változó, a néhány tíz méterestől a 15 kilométeres átmérőjű foltokig, sávokig terjed. Úgy tűnik, hogy a Vestának ütközött kisebb-nagyobb kozmikus kőzetdarabok tették láthatóvá, illetve terítették szét ezt a világos anyagot a felszínen.
A Vesta-felszín fényességbeli különbözőségeire már a NASA Hubble űrtávcsöve révén is felfigyeltek a kutatók, ám még ezek ismeretében sem vártak ilyen változatosságot a fényes és a sötét területek között. Ez utóbbiak nemkülönben érdekesek és rejtélyesek, hiszen még sötétebbek, mint a kisbolygó felszínének nagy része: sötétszürkék, barnák, esetleg vörösek. Néhol jól meghatározott, kis kiterjedésű lerakódásoknak tűnnek a becsapódási kráterek körül. A kutatás egyik résztvevője azt mondja, mindannyiukat meglepte az a tény, hogy a sötét anyagok nem véletlenszerűen terjednek el a felszínen. Ebből arra következtetnek, hogy a sötét felületek kapcsolatba hozhatók a becsapódásokkal, illetve azok következményeivel. A kutatók azt feltételezik, hogy szénben gazdag aszteroidák is ütközhettek a Vestával, de elég kis sebességgel ahhoz, hogy ne roncsolják túl erősen a felszínt, és anyaguk lerakódhasson rá. Nagyobb sebességű becsapódások is történtek, melyek megolvasztották a Vesta bazaltos összetételű kérgét, és helyenként sötét színű kőzetekkel fedték be a már meglevő felszíni anyagot. A megolvadt anyagok a becsapódási kráterek falain és alján mutatkoznak. A Vesta sötét felszínei arra engednek következtetni, hogy egy ilyen nagyméretű aszteroida a kisbolygóövezetben képes megőrizni ősi anyagokat, akár olyanokat is, melyek egyidősek a Naprendszer keletkezésével.
A Dawn-űrszonda 2015 februárjában fogja elérni második úti célját, a Ceres törpebolygót (ez, bár ugyancsak aszteroida, de a kisbolygó kategóriánál nagyobb), mely ugyancsak a fő kisbolygóövezetben kering. Törpebolygónak nevezik ugyan, de 950 kilométeres átmérőjével messze a legméretesebb és legnagyobb tömegű aszteroida. Összetétele, felépítése nem pontosan ismert, ám a feltevések szerint differenciálódáson ment át: valószínűleg sziklás magja, jeges köpenye van, a felszínét pedig vízjég, karbonátok és agyagok alkothatják. Az sem kizárt, hogy felszíne alatt folyékony víz alkotta óceán rejtőzik. A Vestával ellentétben szabad szemmel nem látható, és a Hubble űrtávcső képei sem túl sokat árulnak el róla. Különösen rejtélyes a felszínének csupán kis területére kiterjedő nagyon fényes világos folt. A Dawn e rejtélyek közül sokra fényt deríthet.
