Nem gyógyítja meg a rákot, legfeljebb lassítja, egyfajta kontroll alatt tartja – állítja a fejlesztőcég vezetője a kabozantinib nevű új hatóanyagról. A röviden csak „kabó”-ként emlegetett molekula az eddigi vizsgálatok szerint két szempontból is meglepően ígéretes: több olyan daganattípusnál is beválni látszik, amelyek esetében eddig semmilyen gyógyszer nem használt, másrészt képes megakadályozni az áttétképződést.

A két merőben eltérő hatás mögött az a tény áll, hogy a kabo egyszerre két támadásponton lepi meg a daganatot. Az egyik támadáspontot más gyógyszerek is kihasználták már: ez a daganat növekedéséhez szükséges tápanyagokat szállító vérerek képződésének blokkolása. Így hat például a már évek óta forgalomban lévő bevacizumab (Avastin) is. Állatkísérleti bizonyítékok alapján azonban ma már tudjuk, hogy az efféle beavatkozás képes „felbőszíteni” a daganatot. Mivel a kialakulása helyén erek hiányában nem tud kedvére növekedni, távoli áttétek kialakításával próbál „bosszút állni”. A kabo ezt a stratégiát is meghiúsítja azzal, hogy második támadáspontja a c-MET nevű receptor. Ez a sejtek felszínén elhelyezkedő érzékelő nélkülözhetetlennek tűnik az áttétek kialakulásához, és blokkolásával a kabo megvédi a szervezetet a másodlagos tumoroktól.

A hatóanyag gyakorlati kipróbálásához a Kaliforniai Egyetemen Donald McDonald és munkatársai először egereket betegítettek meg emberi ráksejtekkel. A daganat 14 hét alatt alakult ki bennük, innentől kezdve a rágcsálók kabót vagy placebót kaptak. A hatóanyaggal kezelt állatok mindegyike megélte a 20 hetes kort, a hatóanyag adása nélkül megfigyelt csoportnak viszont egyetlen tagja sem. Hasonlóan hosszú élettartamot ilyen egérkísérletek során még egyetlen kísérleti gyógyszerrel sem értek el, ráadásul később, az egerek boncolásakor kiderült, hogy áttét egyiknél sem alakult ki.

A Cancer Discovery című szakfolyóiratban február 24-én közzétett eredmények azt is valószínűsítik, hogy a kabo a már forgalomban lévő, a daganatok ereinek képződését gátló gyógyszerek kiegészítőjeként is helyt fog állni. Ilyen kombinációt már teszteltek – az Avastin volt az érképződésgátló és az onartuzumab nevű hatóanyag volt a c-MET-blokkoló hatású szer –, de ezt csak néhány daganattípus esetében próbálták ki, például az emlőrák vagy a tüdőrák néhány ritkának tekinthető formájában. A kabo viszont olyan területeken is ígéretesnek tűnik, ahol más szer még soha nem vált be, például a pajzsmirigyrák egyes variánsai esetében.

Egy újabb vizsgálat keretében 108 prosztatarákos betegnél is kipróbálták, akiknél a daganat már áttétet adott a csontokba. Háromhavi kabokezelés után a csontáttét 82 beteg esetében (76 százalék) megkisebbedett, vagy eltűnt, néhányuknál nem változott, és mindössze három betegnél növekedett tovább. Ez még a fejlesztők számára is meglepetés volt. Ráadásul a betegek kétharmada a fájdalom csökkenéséről is beszámolt, sokaknál leállíthatták a morfium adását.

Már folyik két újabb, szélesebb körű vizsgálat szervezése: az egyikben legalább 246 beteg bevonásával (a betegek szükséges számát statisztikai módszerekkel számolják ki, annyian kellenek, amekkora körben a hatás már biztosan kimutatható) a fájdalomcsökkentő hatást kívánják igazolni, a másikban 961 beteg közreműködésével az életet meghosszabbító hatást.

Patrick Schoffski professzor, a Leuveni Katolikus Egyetem munkatársa, aki a kabóval végzett vizsgálatok nagy részében részt vett, nagyon ígéretesnek tartja az új molekulát. „Az új szerek általában nem válnak be több daganattípusnál. Az a jellemző, hogy ha kipróbálják mondjuk tíz rákfajtánál, abból kilencet hamarosan törölni kell a listáról. A kabóval épp az ellenkezője történt: tizenhárom típusból tizenkettőnél bevált.” Még a vizsgálati terveket is át kellett dolgozni, hiszen nem etikus egyes betegeket a kötelező összehasonlítás kedvéért placebóval kezelni, ha látszik, hogy a hatóanyag valóban hat. A fejlesztőcég kínosan ügyel arra, hogy a világ ne lásson csodaszert a kabóban. Hangsúlyozzák, hogy nem gyógyítja meg a rákot, csak képes egy bizonyos fokig kontroll alatt tartani. Azt sem tartják kizártnak, hogy a daganatok a kabo kettős támadáspontján is képesek felülkerekedni, ahogy a „találékonyságuk” az érképződésgátlók esetében is korlátok közé szorította a reményeket. Az azonban kétségtelen, hogy a kabo jelenlegi sikerei alaposan felkavarták a daganatkutatás – szerencsére amúgy sem álló – vizét.

Két páciens kezelés előtt és 12 hét után: jól láthatóan eltűntek a rákos gócok