A Hold fényéből a földi élet jeleire bukkantak
Legnagyobb távcsövük 8,2 méter átmérőjű, s az ESO csillagászai mindjárt négy ilyet is használnak Chilében. E négy műszerből áll a VLT (Very Large Telescope) nevű komplexum, melynek segítségével a kutatók most életet fedeztek fel.
Persze sajnos nem földön kívüli életről van szó, a szakemberek ugyanis a bolygónkon létező élet jelenlétére utaló jeleket találták meg távcsöveikkel. A „felfedezés” az alkalmazott módszer miatt különösen érdekes, később ugyanis akár az exobolygók vizsgálatára is alkalmas lehet.
Michael F. Sterzik német csillagász vezetésével a kutatók a Holdra szegezték távcsöveiket. Azért a Holdra, mert a műszerekkel a Hold megfigyelésével képesek a Földről a Holdra érkező, majd annak felénk visszaverődő fényét tanulmányozni. Persze a Földnek nincs saját fénye, hiszen a Nap fényét tükrözi kísérőnkre, de ezt a fényt, pontosabban a fény spektrumát a földi légkör, az óceánok, a szárazföld, a növényzet stb. módosítja. Ugyanis a felszínre érkező fényt az anyag nemcsak tükrözi, hanem elnyeli, majd kisugározza magából. S hogy milyen frekvenciájú fényt sugároz ki vagy nyel el, az az anyagra jellemző. Mivel a spektrográfok a fényt frekvencia szerint bontják, az adott anyag „ujjlenyomata” könnyen azonosítható az észlelt színképében. (Amikor a Földre érkező fény, amely a Holdra tükröződik, áthalad bolygónk légkörén: emiatt például az oxigén színképvonalai jól kimutathatók lesznek a színképben.)
Természetesen a Hold fénye nem elsősorban a Földtől, sokkal inkább közvetlenül a Naptól származik. Ezért a Holdra szegezett távcsövekkel megfigyelt fény színképében a vonalak (a különböző anyagokra jellemző „ujjlenyomatok”) ezreit lehet felfedezni, melyek jó része a Napból ered. Hosszú és fáradságos munka ezért kiválogatni, melyek a Napra jellemző anyagokra utaló vonalak, s melyek pl. a földi légkörben található oxigénre utalók.
Sterzik és társai a mérések során az ún. spektropolarimetriás eljárást alkalmazták. A polarizált fényt mérve ugyanis egyértelműen a Földről a Holdra verődő fényt szűrhették ki, ami részletesebb és pontosabb mérést tett lehetővé. Nemcsak az óceánokat és a szárazföldeket, hanem a földi vegetációt is ki tudták mutatni! Akárhogyan is, de ez volt az első földi távcsöves megfigyelése az életnek…
A földi élet létezése persze nem lephet meg senkit. Ám a módszer az exobolygók vizsgálatánál komoly szolgálatot tehet. A csillagnak a körülötte keringő bolygóról visszavert fénye elvész a csillag erős fénye mellett, s így a bolygót magát végső soron nem látjuk. Ám ha a polarizált fényt kiszűrjük, talán az exobolygók fénye is egyértelműbben lesz megkülönböztethető, tanulmányozható.
A Sterzik és társai által alkalmazott eljárás minden bizonnyal alapját képezheti tehát a valóban idegen világok kutatására majdan használandó módszereknek. Maguk Sterzikék is elismerik ugyanakkor, hogy noha az új eljárás segítségével elképzelhető, hogy a növénytakarót sikerül kimutatni a távoli bolygókon, értelmes civilizáció felfedezésére még ez sem tűnik alkalmasnak.
A Nap Föld által Holdra tükrözött fényét egyébként bárki megfigyelheti. Erre főként a nagyvárosoktól távolabb van esély, de nagyon szép tiszta égen, igen vékony holdsarló mellett még a fővárosból is észrevehető a teljes holdkorong halvány kirajzolódása. Ezen halvány derengő fény származik a Földtől, s épp kis intenzitása miatt a magyar nyelv hamuszürke fénynek nevezte el. Ebben a fényben találták most meg a földi élet bizonyítékait.
