Autón érkező kegyes halál
A páciensek választhatnak, hogy injekcióban kérik a méreg beadását, vagy italként fogyasztják el azt – nyilatkozta Walburg de Jong, a csapat egyik tagja.
Évente körülbelül 9700 kérvény érkezik eutanáziára Hollandiában, azonban csupán 2500-3000 esetben teljesítik a kérést. Az új egység felállítása azoknak a betegeknek szeretne segíteni, akiknek a gyógyulásra már nincs kilátásuk, kérvényüket mégis elutasították.
A legészakibb Benelux államban pontosan egy évtizede változtatták meg az eutanáziával kapcsolatos törvényt olyan módon, mely ugyan nem teszi legálissá, de nem is szankcionálja, ha azt szigorú körülmények között az orvos végzi el. Ezzel a nemzetközi támadásokat kívánták kivédeni, hiszen az eutanázia megítélése mind a mai napig nem egyértelmű. Olyan etikai, filozófiai kérdés ez, melynek ellenzői és támogatói is sokszor ugyanazokat az érveket hozzák fel, a különbség kizárólag az értelmezésben van.
A támogatók hangsúlyozzák, az embernek joga van az önrendelkezésre, így dönthet arról, mikor kíván véget vetni az életének, azonban az ellenzők is az önrendelkezéssel érvelve állítják: az élet kioltása éppen megszünteti a döntés szabadságát, hiszen sokkal nehezebben szánja rá valaki magát az öngyilkosságra, ha magának kell azt végrehajtani, mint ha egy kívülálló leveszi ezt a „terhet” a válláról.
Viszont mi értelme van az életnek, ha az már kizárólag a gyógyíthatatlan betegség következtében elviselhetetlen testi-lelki szenvedésről szól? Az eutanázia a törvényi meghatározás szerint pontosan erről az oldalról közelíti meg a témát. Ha a beteg állapotának javulására nincs kilátás, és ez az állapot számára olyan elviselhetetlen kínokkal jár, melyet más módon már nem lehet enyhíteni, akkor választhatja a kegyes halál lehetőségét. A holland gyakorlat szerint – bár Belgiumban és Svájc egyes kantonjaiban is legális, a holland eutanáziatörvény a legkidolgozottabb – ilyen esetekben a kezelőorvos ítéletén túl szükséges még egy másik orvossal is konzultálnia a beteg állapotáról, mielőtt bármit is tehetnének. Elengedhetetlen, hogy a páciens többször, folytatólagosan kérje az eljárás végrehajtását, tehát tudatánál kell lennie, és kérésének önkéntességen kell alapulnia (a nem önkéntes eutanázia tulajdonképpen gyilkosság). Azonban a rendkívül szigorú szabályozás ellenére is előfordulhatnak visszaélések, néha a kérés valójában a család nyomására történik, vagy a beteg ezzel a segélykiáltással jelzi, nem kap megfelelő fájdalomcsillapítást.
Itt jön a képbe a hospice tevékenység és a palliatív terápia, mint lehetőség. Mindkettő olyan betegek ellátására jött létre, akiket már nem lehet megmenteni, ugyanakkor megfelelő fájdalomcsillapító eljárással, illetve az emberi méltóság biztosításával a szenvedés elviselhetővé válik. Az alternatívák ellenére is vannak olyan esetek, melyeknél a beteg úgy érzi, már csak az eutanázia jelentheti a végső megoldást, a kezelőorvos mégsem hajlandó rá. Közrejátszhat a visszautasításban több dolog is, mint a vallási meggyőződés, az, hogy az eljárás az illető számára morálisan nem elfogadható, vagy mindössze arról van szó, hogy az adott orvos nem érzi magát elég gyakorlottnak a kívánság végrehajtására.
Erre az esetre hozták létre Hágában ezt a céget, amely nonprofit alapon szerveződött, azaz a beavatkozásért pénzt nem kérnek. Tehát nem állja meg a helyét az a támadás, mely azzal vádolta meg őket, hogy kizárólag az eutanázia népszerűsítése a céljuk, mintegy PR-csapatnak titulálva a szervezetet. Ha valóban ez lenne a cél, akkor nem végeznék ingyen, hiszen egy PR-tevékenység célkitűzése az adott „termék” népszerűsítése, melyből a tevékenységet végzők hasznot várnak.
Az eutanáziát ellenzők természetesen óriási felháborodásuknak adtak hangot, „halálosztagnak” bélyegezve az orvosból és nővérből álló, megfelelő felszereléssel ellátott csapatot.
Magyarországon csak az eutanázia passzív formája megengedett, amikor a beteg kérésére az orvos megszünteti, vagy meg sem kezdi az életmentő beavatkozásokat; például lekapcsolja a lélegeztetőgépről (erre azonban csak a gyors lefolyású, gyógyíthatatlan betegségek esetében van lehetőség). Azonban egy 2011-es felmérés szerint a lakosság 31 százaléka az aktív, azaz valamilyen méreggel történő kegyes halál elősegítésével is egyetért. Így elmondható, hogy a magyar társadalom nagy része – 67 százaléka – támogatja az eutanázia valamilyen formáját, ugyanakkor a jogalkotók egyelőre még attól is elzárkóznak, hogy napirendre vegyék a gyakorlat aktív formájának esetleges magyarországi bevezetéséről szóló tárgyalásokat.
