Leleplezhető a néma gyilkos
A magas vérnyomás következtében kialakuló szövődmények közül a leggyakoribb a hipertóniás szívbetegség, amelynek teljes körű meghatározása újdonságnak számít a hazai orvosi szakirodalomban – tudtuk meg dr. Szauder Ipolytól, a nemrég megjelent A hypertóniás szívbetegség monográfiája című kiadvány szerkesztőjétől. A kardiológus-hipertonológus szerint a hipertóniás szívbetegséget a magyar és a külhoni szerzők is korábban csupán a megvastagodott szívizomzattal járó szövődményre, a bal kamrai hipertrófiára és a szívelégtelenségre leegyszerűsítve tárgyalták, mindeddig a belgyógyászat tárgykörébe sorolták, a legújabb kutatások viszont a kardiológia fókuszába helyezték.
A hipertóniás szívkór eredete a magas vérnyomásban keresendő, ami az egyik legalattomosabb betegség: általában nincsenek tünetei, így az érintettek közel felének fogalma sincs róla, hogy valójában kezelésre szorulna.
– A magas vérnyomással sok esetben csak akkor szállunk szembe, amikor már a nyomában kialakultak a súlyos szövődmények – mondja az évtizedeken át kórházi főorvosként praktizáló szakember, aki szerint a magas vérnyomás civilizációs népbetegségnek számít, a felnőtt lakosság 20-25 százalékát érinti. Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha három különböző alkalommal, legalább egyhetes időközben a nyugalomban mért vérnyomás értéke meghaladja a 140/90 higanymilliméteres értéket.
A hipertónia alattomosságát éppen az jelzi, hogy bár népbetegségről van szó, Magyarországon több százezer ember nincs tisztában azzal, hogy magas vérnyomásban szenved. Sőt azok közül is, akik tudják magukról, hogy baj van a vérnyomásukkal, sokan nem fordulnak orvoshoz.
– Pedig egy önálló betegségről van szó, ami nem múlik el magától, nem is gyógyítható: akinél már kialakult, egész élete végéig elkíséri – mondja Szauder Ipoly. – Kezelés nélkül pedig nagy valószínűséggel elkerülhetetlenek a súlyos szövődmények: az érfalakra nehezedő nyomás előbb-utóbb károsítani fogja a létfontosságú szervek, például a szív, az agy és a vese ereit.
Megfelelő kezeléssel ugyanakkor a hipertóniával évtizedeken át panaszmentesen együtt lehet élni. Ehhez a gyógyszeres és a nem gyógyszeres kezelést együtt kell alkalmazni. A legfontosabb lépés a markáns életmódváltás, amelynek számos eleme közül Szauder Ipoly kiemelte a rendszeres – legalább heti háromszor 30 perces – kardiotréninget (ide tartozik minden olyan edzésmódszer, amely a szív és a keringési rendszer, valamint a légzőrendszer kapacitásának, terhelhetőségének a fejlesztését szolgálja), a túlsúlycsökkentést, valamint a sómegszorítást. A szakember szerint akár már tíz kilogrammos fogyás is jelentősen csökkentheti a vérnyomást, a konyhasóból pedig napi hat gramm alá kell szorítani a fogyasztást.
Az új szakkönyv szerzői szerint ma már olyan medicinák vannak forgalomban, amelyeknek gyakorlatilag nincs mellékhatásuk, naponta csupán egyszer kell bevenni – a betegség súlyosságától függően – 2-4 pirulát. A gyógyszerbeállítás sem bonyolult dolog, alapját a 24 órás, ambuláns vérnyomásmérés adja. Ez azt jelenti, hogy a betegek egy napon keresztül egy hordtáskában elhelyezett automatikus vérnyomásmérő készüléket viselnek, ami a programozás szerint nappal 20, éjjel 30 percenként végez méréseket. Így a berendezés 24 óra alatt mintegy 70-80 vérnyomásmérés adatait rögzíti.
Egy-egy gyógyszerbeállítás általában évekig szinten tartja a vérnyomást. Ha a beteg odahaza rendszeresen ellenőrzi magát, akkor csak probléma esetén kell újból orvoshoz fordulnia. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy miután a hatékony gyógyszeres kezelés következtében normalizálódott a vérnyomásuk, egyúttal megszabadultak a betegségtől is, és ezért abbahagyják a pirulák szedését. Ez azonban súlyos veszélyekkel járhat, mivel bizonyos gyógyszerek elhagyásakor úgynevezett visszacsapás alakulhat ki, azaz a korábbinál is magasabbra emelkedhet a vérnyomás.
– Könyvünkkel elsősorban a háziorvosokat céloztuk meg abban bízva, hogy hatékonyabbá válhat a magas vérnyomásban szenvedők kiszűrése – mondja Szauder Ipoly. – Másfelől a kötetet a kardiológusoknak és a belgyógyászoknak is szánjuk azt remélve, hogy a szakemberek a jövőben a hipertóniás szívbetegséget a súlyának megfelelően, a maga teljességében ismerhetik fel, ami nemcsak az önállónak tekintett kórkép diagnosztizálására, de a megelőzésre is nagyobb esélyt nyújthat.
