Január közepén egy sportvadász Heves megyei terepbejárása során egy szlovák gyűrűt viselő, hatéves parlagi sas tetemét fedezte fel, röviddel később a madár elpusztult párja is előkerült. Az állatorvosi és toxikológiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy mindkét madarat megmérgezték. Hasonló esetekről havonta érkezik bejelentés. Arról azonban ritkábban, hogy elkaptak egy elkövetőt.

Ha sikerül bebizonyítani a szándékos mérgezést, akkor két parlagi sas elpusztításáért akár három év börtön is kiszabható, míg ha a két parlagi mellett egy egerészölyv is elpusztul, akkor az elkövető akár 5 évig terjedő szabadságvesztéssel és több millió forintos kártérítéssel is büntethető. Túl sok ítélet eddig nem született. Három békési férfit – egy rétisas és hatvan más védett madár halálát okozták – akartak felelősségre vonni, ám egyikük az eljárás alatt öngyilkos lett. A másik kettő szerint persze ő volt az elkövető, így a két férfit nem ítélték el. Egy másik esetben 14,5 millió forintos természetvédelmi bírság megfizetésére köteleztek egy gazdát, aki helytelen vegyszerhasználattal 2005-ben 115 daru pusztulását okozta. (Arról nincs információ, hogy befizette-e ezt a bírságot.) Ugyanakkor a világszerte veszélyeztetett parlagi sasból az elmúlt öt évben 59 példányt pusztítottak el hazánkban, miközben az egész EU állománya alig haladja meg a 200 költő párt.

Az elmúlt években Európában drasztikusan megnőtt a védett és fokozottan védett madarakkal kapcsolatos bűncselekmények száma – mérgezések mellett a védett fajok lelövése, csapdázása, fészekfosztogatások és az elejtett példányok kereskedelme is rendszeresen előfordul. Az ezzel kapcsolatos hírekben a mediterrán országok mellett Magyarország az elsők között szerepel, főként a közelmúltban elszaporodott madármérgezéses esetek miatt.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2012-ben nagyszabású, 2,1 millió eurós projektet indított azzal a céllal, hogy véget vessen a védett madarak – azon belül is elsősorban a parlagi sasok – pusztításának. A projekt részeként létrehoznak egy országos állatorvosi hálózatot a sérült madarak kezelésére, megszervezik a veszélyeztetett fészkek őrzését, valamint ahol szükséges, mesterséges fészkekkel, időszakos etetéssel segítik elő a madarak megtelepedését, túlélését. A részt vevő szervezetek fokozott őrjáratokat tartanak a veszélyeztetett területeken, amelyekben speciálisan kiképzett keresőkutyák is segítik a természetvédőket, valamint fenntartanak majd egy közvetlen telefonvonalat, ahol a természetvédelmi bűncselekményekkel kapcsolatos bejelentéseket várják.

A környezettudatos szemlélet kialakítása érdekében Jászberény határában egy látogatóközpont is épül, ahol a ragadozó madarakkal kapcsolatos védelmi munkába és a „sasbarát” gazdálkodási technikákba nyerhetnek betekintést a látogatók. A program célja, hogy fenntartsa a hazai parlagisas-állomány lassú növekedését, elsősorban annak a segítségével, hogy az emberi tényezők okozta pusztulást minimalizálja. 1998 és 2011 között csak hazánkban több mint ezer védett és fokozottan védett madár esett bizonyítottan illegális mérgezés áldozatául, és a meg nem talált áldozatok száma ennek többszöröse lehet. A parlagi sasok mellett többek között 65 rétisas, 12 kerecsensólyom és 273 egerészölyv is szerepelt az áldozatok között.

Horváth Márton, az egyesület munkatársa sokat vár az együttműködéstől, mert tapasztalatai szerint az elmúlt években számos mérgezéses esetet komolyabb vizsgálódás nélkül zárt le a rendőrség. Elismeri, hogy a hagyományos nyomozati eszközökkel nehéz kideríteni az ilyen esetek elkövetőit, de azzal, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda beszállt az ügybe, sokat javulhatnak a felderítési mutatók. Ha a bíróságok precedensértékűnek minősülő szigorú ítéleteket hoznak, az visszatarthatja az elkövetőket.

Az utólagos bírságolás az egyik út, a másik a vidéki gazdálkodói szemléletmód megváltoztatása. Évszázados hagyománya van a ragadozómadár-pusztításnak, amit néhány büntetés nehezen változtathat meg. Horváth Márton szerint a madarászoknak a lehető legtöbbet kellene terepen lennie, de legalább ilyen fontos, hogy a mérgezéses ügyekkel kapcsolatba hozható gazdálkodók – apróvadtenyésztők – tudják és felfogják, hogy állataikra nem a ragadozó madár jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a legális módszerekkel gyéríthető róka, dolmányos varjú és szarka. A madarászok az apróvadnak és a ragadozó madaraknak is megfelelő élőhelyfejlesztésekben is részt vennének. A Körös–Maros Nemzeti Park négyszáz hektárnyi kiterjedésű túzok- és apróvadas területe a bizonyíték arra, hogy a gazdálkodói és a természetvédelmi érdek összehangolható.

A megmentett sasok száma még kevesebb