Az autót vezető robotnak jelzőlámpa sem kell
Az AAAS konferenciája csupán az amerikai polgárháború és a második világháború éveiben maradt el, míg néhányszor évente kétszer is megtartották a rendezvényt, amely mára nemcsak Amerika, de az egész világ legnagyobb általános tudományos konferenciájává vált, ahol minden tudományág képviselteti magát. A Science című lapot is kiadó AAAS 262 szakmai szervezetet és 130 ezer tagot fog össze, s a mostani összejövetelre is mintegy nyolcezer résztvevő, köztük több száz tudományos újságíró regisztrált.
A tekintélyes nonprofit szervezet korábbi konferenciáin több elnök is felszólalt, így Harry Truman, idősebb George Bush és Bill Clinton, de hallhatták a résztvevők Madeleine Albrightot, Al Gore-t, vagy Bill Gatest is. Idén ilyen nagy nevek nem szerepelnek a programban, de a több mint 170 szekcióülésen így is sok neves előadó jelent meg.
Amíg 1916-ban a résztvevők a másutt már hivatalos méterrendszer amerikai bevezetése mellett érveltek, 1947-ben a háború sújtotta Európa tudományos és felsőoktatási intézményeinek újjáépítéséhez kerestek amerikai szponzorokat, 2002-ben támogatták a klónozott embriók szaporodási célú beültetésének tiltását, 2006-ban pedig aggodalmuknak adtak hangot az Egyesült Államokszerte terjedő konzervatív, evolúcióellenes tantervek miatt.
Az évente más városban tartott négynapos rendezvény hét alkalommal látogatott eddig az északi szomszédhoz, a Csendes-óceán parti Vancouver azonban első ízben ad otthont a konferenciának.
A fő téma idén a globális tudásalapú társadalom, melynek nemzetközi együttműködésben zajló interdiszciplináris módszerei jelentik az egyetlen lehetőséget a XXI. század komplex kihívásainak megválaszolására. Ezek igen különbözőek lehetnek. Néhány hete lapunkban is megírtuk a Science és a brit Nature közös publikációs moratóriumát, melyet egy emberre is veszélyes, cseppfertőzéssel terjedő madárinfluenza-mutáns törzs létrehozása miatt rendeltek el. A konferencián Bruce Albert, a Science főszerkesztője a WHO genfi bejelentésével egy időben tájékoztatott, hogy márciusban rövidített formában, a kockázatos részletek elhagyásával mégis lehozzák az inkriminált amerikai–holland kutatásról szóló cikket, remélve, hogy sikerül időközben minden tudományos ismeretet mozgósítani a veszély megelőzésére.
Eközben a természetben létező mikrobák is szállítják az új ismereteket. A láthatatlan élővilág genetikai feltérképezését célozza egy a Lawrence Berkeley Laboratórium vezette projekt. Az eddig összegyűjtött 60-70 ezer mintához a kutatók a legextrémebb helyekre jutottak el a sarkvidékek jegétől a Yellowstone gejzírjeinek forró vízéig – jelentették be a konferencián.
A mélytengerekben élő állatok titkainak – például élettartamuk –felderítéséhez francia kutatók egy mindössze 16 literes, de 600 kilogrammot nyomó speciális akváriumot építettek, mely voltaképpen egy 1800 méteres mélységnek megfelelő nyomást biztosító fémtartály 15 centiméteres üvegablakkal, mely hosszabb időre is lehetővé teszi a mélyből felhozott lények életben tartását. A rekordot egy 2300 méteres mélységből kiemelt hal „elszállásolása” jelentette a különleges tartályban, melyet áprilisban a bresti akváriumban ki is állítanak. A kutatást a tengervíz felmelegedése is indokolja, ugyanis sok tengeri állat a melegebb, oxigénben ritkább vizek elől a még mélyebb rétegekbe vándorol, de a kutatók alig tudnak valamit a vándorlás mikéntjéről és arról, hogy mely fajok képesek erre és melyek nem.
A plymouthi egyetem kutatói is rossz híreket hoztak a tengerek állapotáról. A mélytengeri kürtők környékét tanulmányozva megállapították, hogy a környezetüket jelentősen savasító vulkanikus „füstölők” olyan körülményeket idéznek elő, amilyen néhány évtized múlva a légköri széndioxid-szint további növekedése miatt e gáz felét-kétharmadát elnyelő tengerekben mindenütt megfigyelhető lesz. A kémhatás eddig 0,1 pH-értékkel csökkent, de az előrejelzések szerint a savasodás 2100-ig akár 0,4 pH-értékkel is nőhet, ami drámai változásokat idézhet elő a tengerek élővilágában.
A közlekedés jövőjében vetít előre érdekes képet a Texasi Egyetem kutató csoportja. Ők a vezető nélküli, automata gépkocsik használatát vizionálják – már nem is a távoli jövőben. Robotpilóta vezethet már repülőgépet, miért ne lehetne ugyanezt autókkal is elérni – mondják. Ezek a járművek az amerikai számítógépes szakemberek szerint lámpa nélküli kereszteződésekben haladnak majd el egymás mellett, amiket automata közlekedés-ellenőrző rendszer kontrollál.
A konferencia érdekes színfoltja még az a családi program, melynek keretében a legkülönbözőbb tudományos társaságok és intézmények várják afféle Csodák Palotája jellegű attrakciókkal, megfogható, megtapintható attrakciókkal a fiatalokat. A konferencia-központ alsó szintje tele is van gyerekekkel, akik kiapadhatatlan érdeklődéssel szívják magukba a látnivalókat. Fent előadják, itt lenn pedig a jövő generációjának „eladják” a tudományt. Mert jól tudják: ez legalább olyan fontos!
