Még 2010-ben kezdődtek azok a kutatások az Észak-karolinai Egyetemen, melyek azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy a herékre gyakorolt kis mennyiségű ultrahang megállítja a spermiumok termelődését. Mára a kutatás – először patkányokon, majd embereken is – kimutatta a spermiumszám drasztikus csökkenését, mely akkor volt a leghatásosabb, ha a herékre gyakorolt ultrahangos eljárást egyenként tizenöt percig tartó két beavatkozással végezték el, ezeket két nap választotta el egymástól, és a kezelések langyos, sós vízben történtek.

A spermiumszám patkányok esetében milliliterenként 10 millióra, míg emberek esetében milliliterenként 15 millióra csökkent. A normális emberi spermiumszám milliliterenként 60-120 millió körül van.

A férfi -fogamzásgátló módszerek igen szűk skálán mozognak, a hagyományos – és nem mindenki által kedvelt – gumi óvszertől a megszakított közösülésen át a vasectomiáig, az ondóvezeték átvágásáig, de egyik sem nyújt tökéletes védettséget. A megszakított közösülés a legkockázatosabb, hiszen a húgycső már az ondó kilövellését megelőzően is tartalmazhat spermiumokat, nem beszélve arról, hogy ez a módszer a nemi úton terjedő betegségektől sem véd. A gumi óvszer véd ugyan a betegségektől, viszont helytelen tárolás és használat esetén könnyen elszakadhat. Magyarországon lehetőség van még az ún. vasectomiára, mely a mindkét oldali ondóvezeték elkötését követően azok átvágását jelenti, azonban ezt visszafordíthatatlansága miatt szigorú törvények szabályozzák.

A világ többi részén történtek próbálkozások más módszerek kidolgozására is, azonban ezek sem bizonyultak hatékonynak, illetve túl korai stádiumban vannak a kísérletek. A férfi-fogamzásgátló tabletta túlzottan lecsökkentette a nemi vágyat, és súlyos hangulatingadozásokat okozott, ezért ezt ritkán ajánlják. A tesztoszteroninjekció sem mindig a kívánt hatást érte el, ha elérte egyáltalán. Ennek tesztelése jelenleg is zajlik.

Folytak kísérletek nem hormonalapú fogamzásgátlók kifejlesztésére is, ezek azonban vesekárosodást, gyomorpanaszokat és végleges sterilitást okoztak.

A kutatók már az 1970-es években előálltak a gondolattal, hogy ultrahangot használjanak a fogamzásgátlásban, a kísérletekre azonban eddig várni kellett. A felfedezés jelentősége, hogy párok millióinak nyújthat segítséget világszerte a családtervezésben. Azokon is segíthet, akiknél a nő oldaláról nem volt lehetséges a fogamzásgátlás.

Manapság a társadalom által elfogadott nézet szerint ha a nő nem akar gyermeket, akkor az ő kötelessége védekezni, és ha teherbe esik, az esetek nagy többségében nem számíthat segítségre. A férfi-fogamzásgátló módszereket kutató orvosok nemcsak egy új módszert akarnak kidolgozni, hanem egy olyan megoldást, amely egyben leveszi a nők válláról azt a terhet, amit a nem kívánt terhesség okozhat. Mivel a jelenleg ismert női fogamzásgátló módszerek sem veszélytelenek, és nem is mindig hatékonyak, ezért minden lehetőséget meg kell ragadniuk a kutatóknak, hogy egy új, veszélytelenebb és tökéletesebb módszert fejlesszenek ki. Ráadásul azzal, hogy a férfiak is részt vennének a fogamzásgátlásban, csökkenne a társadalmi különbség a két nem között.

Az eddigi eredmények azonban további kérdéseket vetnek fel, hiszen arra még nincs válasz, hogy a módszer visszafordítható-e, vagy végleg nemzőképtelenné teszi a férfit; milyen gyakran végezhető el a beavatkozás; milyen hosszú idő szükséges a normális spermiumszám visszaálltáig, és a legfontosabb, hogy ezek a spermiumok egészségesek lesznek-e, mert mint dr. Allan Pacey, a Sheffieldi Egyetem professzora megjegyezte: „Amit a legkevésbé akarunk, az a sperma végleges tönkretétele.”

A beavatkozást kétszer kell alkalmazni, hogy hatásos legyen