A nem kívánt vendégek kiszorítják, felfalják, megfojtják az őshonos élővilág képviselőit, és teljesen felborítják a terület ökológiai egyensúlyát.

Egy friss kutatásból kiderült, az Everglades emlősállományának rohamos pusztulása térben és időben egybeesik a szalagos tigrispitonok terjedésével. A természetvédelmi szakemberek minden évben többször is végigjárják a nemzeti parkot átszelő főbb útvonalakat, és összeszámolják az elgázolt állatokat, valamint az útról megfigyelhető, többnyire éjjel mozgó emlősöket. Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia lapjában megjelent tanulmány szerint 2003 és 2011 között a megfigyelt mosómedvék száma 99,3 százalékkal csökkent, de riasztó ütemben pusztulnak az oposszumok, a nyulak, a rókák és a vörös hiúzok is.

Az ökológusok keresik a megoldást, de egyelőre nem sok sikerrel, mert a kígyó rendületlenül terjeszkedik, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban évi 120 milliárd dollárt költenek az idegen fajok visszaszorítására.

Az első tigrispitonok valószínűleg amatőr állatbarátok terráriumaiból kerültek az Everglades területére, ahol gazdájuk, miután megunta a hatalmasra nőtt háziállatot, megszabadult tőlük. A kidobott hobbiállatok jól boldogultak a szubtrópusi mocsárvidéken, olyannyira, hogy ma már Florida déli részén szinte mindenütt megtalálhatók.

A tigrispiton egy csúcsragadozó, melynek étlapján csaknem negyvenféle zsákmányállat szerepel: mosómedvék, nyulak, hiúzok, rókák és őzek mellett olyan ritka és veszélyeztetett fajok is, mint az erdei gólya és egy csak itt élő bozótpatkányfaj. Mivel Floridában évmilliókkal ezelőtt, a miocén idején kihaltak az óriáskígyók, így az itt élő állatok nem ismerik fel a veszélyt, hisz a tigrispiton megjelenéséig nem volt akkora kígyófaj, amely képes elejteni egy közepes termetű emlősállatot. Ráadásul magára a kígyóra nem vadászik semmi, hisz néha még az aligátorral való küzdelemből is a piton kerül ki győztesen.

2010 végén a szokásosnál hidegebb tél egy kicsit visszavetette a tigrispitonok területhódítását, de a tendencia továbbra is egyértelmű. A kígyók észak felé terjeszkednek, és ott, ahol megjelennek, az emlősök rohamosan fogyatkoznak. Egyelőre nem lehet tudni, hogy hosszú távon milyen hatással lesz az élővilágra az újonnan érkezett csúcsragadozó, de könnyen előfordulhat, hogy néhány egyébként is ritka állatfaj végleg a falánk kígyók gyomrában végzi.

Aligátor–piton párharc