Tudósok lázadása
Egy Field-érmes matematikus felhívására immár világszerte több ezren csatlakoztak (Magyarországról is) ahhoz a bojkottfelhíváshoz, amelynek célja a legnagyobb „ágazati” kiadó, a holland Elsevier publikációs politikájának gyökeres reformja.
Hogy pontosan min akarnak változtatni a kutatók, azt nehéz megérteni a tudományos publikációk működési mechanizmusának legalább felszínes megismerése nélkül. Ebben a világban az elismerést, a további kutatási pénzeket, konferenciameghívásokat hozó lépés általában maga a publikáció – vagyis az, ha a kutatást, kísérletet leíró tanulmány egy lektorált és referált tudományos folyóiratban megjelenik. A közzététel (illetve a publikációkat megelőző szűrés) biztosítja az eredmények összehasonlíthatóságát, a tudományos diskurzust és a hibák közösségi korrekciójának lehetőségét.
Az általában nagy kiadóházak tulajdonában lévő szakfolyóiratok némiképp vissza is élnek a publikációs kényszerrel: honoráriumot jellemzően nem fizetnek, sőt gyakran pénzt is kérnek a szerzőktől a közlésért, ráadásul az is általánosnak mondható, hogy a szintén a tudomány köreiből verbuvált szerkesztők, lektorok és opponensek is ingyen dolgoznak. Maguk a kiadványok viszont egyáltalán nem ingyenesek – sőt, az árazásuk kirívó módon eltér (fölfelé) a médiapiacon szokásos árszinttől.
Az üzletágban a legnagyobbnak számító Elsevier a fentiekre még rá is tesz egy lapáttal: bár a szaklapok döntően online formában is megjelennek, kötelezővé teszi, hogy az internetes verziót használni kívánók a nyomtatott példányokra is előfizessenek. De még ezzel sem elégszik meg: a termékeit (a kábeltévé-szolgáltatókhoz hasonlóan) csomagokban árulja, így a vevőkre olyasmit is rásóz, amelyek a többnyire szűkös költségvetésű intézményi vásárlókat amúgy nem érdekelnék. Ez a modell meglehetősen jövedelmező: a kiadónak – az Economist összeállítása szerint – 2010-ben 2 milliárd fontnyi bevétel mellett 724 millió fontos profitja keletkezett, ami 36 százalékos nyereséghányadnak felel meg.
Az Elseviernek felrótt harmadik „bűn” szerint a kiadó az egyik élharcosa a mostanában a tudományban is terjedő open access (szabad hozzáférés) elleni lobbiharcnak, és az olyan, világszerte komoly ellenállást kiváltó jogi szigorításoknak, mint a SOPA, a PIPA vagy az ACTA, amelyek a jelenlegi tartalomfelhasználási szokások mellett az internetfelhasználók felét (a tudósok jelentős részét is) bűnözővé minősítenék, és amelyek ellentmondanak számos ország (például az USA) azon törvényi előírásainak, hogy a közpénzből előállított kutatási eredményeknek közkinccsé kell válniuk.
Kellermayer Miklós, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese szerint az Elsevier úgyszólván megkerülhetetlen, mivel a tudományos folyóiratok és kommunikáció egyik legnagyobb forgalmazója. Számos kollekciója – például a ScienceDirect –mára a mindennapos tudományos kutatómunka elengedhetetlen feltételévé vált. A szolgáltatások előfizetését az Elsevier általában az egyes egyetemekkel külön szerződésben rendezi. A magyar professzor is megerősítette: az utóbbi években, amellett, hogy az árak folyamatosan emelkedtek, az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az előfizetést kizárólag olyan csomagokban lehet elérni, amelyek szükségtelen elemeket is tartalmaznak. – Eddig az Elsevier hajthatatlannak bizonyult a csomagban – és a fentiek szerint árukapcsoltan – történő szolgáltatások megbontásával kapcsolatban. Olyannyira, hogy nagy nyugati egyetemek – például a Cornell Egyetem – emiatt teljes Elsevier-előfizetésüket lemondták – hangsúlyozta Kellermayer Miklós.
– Fontos kiemelni, hogy a közleményekben, folyóiratokban megjelenő kutatás, ezen belül különösen is az alapkutatás főként közpénzből, adófizetők pénzéből támogatott tevékenység. A közpénzből támogatott kutatást mára számos nagy pályázati orgánum, például a National Institutes of Health (NIH), azzal a feltétellel támogatja, hogy az abból származó közleményeket ingyenesen rendelkezésre kell bocsátani. Ehhez az elvhez nemrégiben az OTKA is csatlakozott. Mindebből érzékelhető, hogy egy szinte monopolhelyzetben levő, profitorientált kiadó – a tudományos közvélemény szerint – etikátlanul jár el akkor, amikor a közpénzből támogatott kutatás, valamint az ingyen kapott bírálói és szerkesztői tevékenység eredményeként keletkező publikációkat olyan csomagokban bocsátja közre, amelyek szerkezetét és árát külső kontroll nélkül határozhatja meg – szögezte le a rektorhelyettes. Szerinte a kutatói kontrollra való törekvés (vezető egyetemek és tudományos könyvtárak részéről) mindeddig nem ért el jelentős eredményeket, ezért indult el a bojkottkezdeményezés. Az akcióba bárki bekapcsolódhat, három különböző szinten: a bojkottáló vállalhatja, hogy tartózkodik az Elsevier-kiadványokban való publikálástól, nem vesz részt a bírálói munkában, illetve nem vállal szerepet a szerkesztői tevékenységben.
Természetesen nem a holland kiadó az egyedüli célpont, és nem a bojkott az egyetlen esély a megoldásra. Immár egyre több szabad hozzáférésű adatbázis (például az arXiv vagy a PubMed Central) működik, elindult a publikálás reformját célzó, Soros György által támogatott Budapest Open Access Initiative, és léteznek már ingyenes, de lektorált szakfolyóiratok is. A valóban fontos eredmények zöme azonban továbbra is a fizetős, a szabad hozzáférés helyett a kiadók „szabad rablását” lehetővé tevő kiadványokban jelenik meg.
