Globális melegedés regionális lehűléssel
Ami az időjárást illeti, rövid az emlékezetünk. 2010. december végén fehér karácsony helyett villámlásokkal kísért zivatarok is jelentkeztek Magyarországon, máshol azonban kegyetlen idő tombolt. Az idén elég sokáig enyhe telet élvezhettünk, de ki tudja, milyen lesz jövőre. Amerikai kutatók most meggyőző bizonyítékokkal álltak elő az északi féltekén az utóbbi években több régióban is jelentkező zord telek magyarázatára. A kutatási eredmények fényt deríthetnek olyan sajátos időjárási eseményekre, mint a szokatlanul kemény 2009–2010-es floridai télre.
Észak-Amerika északkeleti térségében kétszer annyi hó esett, mint az átlagos években, miközben Észak-Kanadában a valaha volt legenyhébb téli hőmérsékleteket mérték ugyanekkor. 2010 februárjában minden idők legtöbb hava hullott le New Yorkban és Philadelphiában, Floridában pedig az év első három hónapja hozott rekordhideg időszakot. Ugyanazon év decemberében a szubtrópusi félszigeten elfagyott a narancstermés. Európában ugyancsak hórekordok dőltek meg Stockholmban és Moszkvában, a Brit-szigeteken pedig 30 éve nem volt olyan hideg, mint akkor. Mongóliában mértek mínusz 58 fokot is, és becslések szerint kétmillió tenyészállat pusztult el.
Több amerikai kutatóintézet és egyetem tudósai az Environmental Research Lettersben publikált cikkükben arról értekeznek, hogy az utóbbi két évtized trendje, vagyis hogy többnyire (de nem minden évben) zordak és hidegek a telek, magyarázható a sarkvidéki nyár második felében és ősszel fellépő magasabb hőmérsékletekkel, továbbá a hóolvadással, aminek jelentős hatása van a normális időjárási menetre. A legerősebb téli lehűlési tendenciákat az Egyesült Államok keleti részén észlelték, továbbá Dél-Kanadában és Eurázsia északi régióinak nagy részében.
Mindez a kutatók szerint nem magyarázható kizárólag a klímarendszer természetes változékonyságával. Eredményeik azt mutatják, hogy az Arktiszon a július–augusztus–szeptemberi erős felmelegedés, ami még az ősz további részében is folytatódik, fokozza a tengeri jég olvadását. Ez a melegebb légkör az olvadó tengeri jéggel párosulva lehetővé teszi, hogy az Arktiszon a légkör több vízpárát tartson meg és növelje a csapadékhullás esélyét a délebbre fekvő területeken, például Eurázsiában, ahol ez a csapadék az alacsony hőmérsékleten hó formájában hullik le. És valóban, a kutatók megfigyelései szerint az átlagos hóborítottság Eurázsia területén az elmúlt két évtizedben nőtt.
Úgy vélik, hogy a megnövekedett hótakaró bonyolult hatással van az arktiszi légkörzésre, oszcillációra, ami úgynevezett negatív fázisban marad. Mit jelent ez? Negatív fázisban a magas légnyomás az arktiszi régióban tartósan fennmarad, a hideg levegőt dél felé nyomja, és hidegebb teleket eredményez.
A kutatás egyik vezetője, Judah Cohen szerint nem kétséges, hogy a bolygó melegszik, és ez átlagban mindenütt, minden évszakban melegedéssel jár együtt. Mindemellett úgy véli, hogy a hótakaró kiterjedésének növekedése regionális lehűlésekhez vezet, és ez valószínűleg a közeljövőben sem lesz másként. Ha viszont az őszök még tovább melegszenek, a jelenleg hó formájában jelentkező csapadék inkább esőként fog leesni, és ez idővel mérsékli az erős téli lehűlést. Előfordulhatnak persze kivételesen enyhe telek is, mint a múlt hétig a mostani. A változás, ahogy látjuk, be van programozva.
