Hogy egy szektorban – a hagyományos szereplőknek kesztyűt dobva –épp az amerikai szoftvergyártó váljon a verseny motorjává, az tényleg paradoxonnak tűnik, pedig ez most maga a valóság: az iPhone OS és az Android a jelek szerint végre valódi versenytársat kap.

A startjelet a finn Nokia adta meg az első winphone-os okostelefonok bemutatásával. A csak néhány hete kapható készülékek eddig a vártnál gyorsabban fogynak, ebből azonban még nehéz lenne messzemenő következtetést levonni: a Nokia januárban nagyjából a globális okostelefon-piac 1 százalékát szerezte meg, ami még akkor sem tűnik nagy számnak, ha felidézzük, hogy anno az iPhone is éppen így kezdte. Csakhogy a Nokia világszinten a legnagyobb és a legjobban kiépített értékesítési csatornákkal rendelkező gyártó, ráadásul nincs is egyedül: a HTC, az LG, a Samsung, a Dell, sőt a kínai ZTE is rendelkezik winphone-os modellekkel, sőt a napokban kiszivárgott hír szerint állítólag a Sony Ericsson is készen áll a maga windowsos készülékével.

Az említettek közül a Samsung inkább az Androidra voksol, a Dell és az LG pedig egyik platformot sem favorizálja, igazán nagy darabszámokat viszont a HTC, a Nokia és a ZTE produkálhat a jövőben (tény, hogy a HTC is gyárt androidos mobilokat is, ám ez a vállalat dolgozik együtt a legrégebben a Microsofttal, és egyelőre nekik van a legtöbb windowsos modelljük). Hogy egy operációs rendszer mennyire sikeres, azt az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem az alatta dolgozó hardver, hanem az árazás és a csatlakozószolgáltatás-választék dönti el. Az Android a köztudatban ingyenes, és végtelen alkalmazásbőséggel jellemezhető operációs rendszernek számít.

A valóságban azonban csak az utóbbi állítás állja meg a helyét: a telefongyártók az Androidért is fizetnek licencdíjat (még az olyan „mezítlábas”, gyári verziókért is, mint amilyen például a ZTE olcsó smart phonejain van), és a költségeket tovább növeli a testreszabás meg a gyári alkalmazások kifejlesztése. A WinPhonenak ehhez képest szabott ára van –hogy pontosan mennyi, arról hivatalos információ nincs, de a szóbeszéd – például az első windowsos ZTE, a Tania minapi bemutatásakor elejtett megjegyzések – szerint készülékenként 15-20 fontnyi (5-8 ezer forintnyi) díjjal kell számolni. Ebben az árban a teljes terméktámogatás is benne van (mármint a szoftvercég és a telefongyártó relációjában), meg egy fokozatosan bővülő alkalmazáscsomag, amely azonban még messze nincs az iPhone vagy az Android szintjén.

Mivel a Microsoft változatlanul ragaszkodik a zárt forráskódhoz, itt az Androidot naggyá tevő önkéntes alkalmazásfejlesztők hadára kevéssé lehet számítani. Ezért a vállalat más modellben gondolkodik: együttműködik például egyetemekkel, ahol a hallgatók hozzájutnak az alkalmazások gyártásához szükséges fejlesztőkörnyezethez és technikai, illetve szakmai segítséghez, megismerik a platformot, cserébe pedig a Microsoft hozzájut a diákok által kifejlesztett programok használati jogához. Ilyen fejlesztési együttműködés már Magyarországon is kialakult: a MűegyetemNokia-MicrosoftWin Phonelaborja január 25-én nyílt meg az alkalmazott informatikai tanszéken, a Windows Phone-platform fejlesztési ismeretei pedig tavaly szeptember óta hivatalos tantárgynak számítanak az intézményben.

A Microsoft számára a Windows 7-es jelentette a nagy ugrást a PC-szoftverek területén. A WinPhone-ból most szintén a 7-es (pontosabban a 7.5-ös) verzió fut, de már szivárognak a hírek az idén érkező 8-asról is. Már a 7-es is erős hardvert igényelt (1 gigahertzes processzor, DirectX9-kompatibilisgrafikus egység, legalább 800 × 480 képpontos kijelző, kapacitív érintésérzékelés és 4 pontosmultitouch), a 8-as pedig a többmagos processzorokra, az NFC-re és az Xbox játékkonzolokkal történő együttműködésre is fel lesz készítve. Ez utóbbi operációs rendszert a vállalat szorosan a kiválasztott mobilgyártókkal együtt fejleszti, ami persze ma már „alapértelmezés”: ugyanígy készülnek az Android és természetesen az iPhone új verziói is.

Windowsos Nokia okosmobilok – teret kérnek