Nem könnyű ember Richard Dawkins. Nem hajlandó kompromisszumot kötni az emberi butasággal, az úgynevezett csodákkal. Könnyű neki, mondhatnánk, a világhírű brit biológus és ismeretterjesztő olyan hatalmas tudás birtokosa, amivel játszi könnyedséggel magyarázza a természet legbonyolultabb törvényeit is. Legújabb könyvében, a Valóság varázsában ismét bravúros gondolatkirándulásra hívja azokat, akikben él némi kíváncsiság az univerzum nagy kérdéseivel kapcsolatban, akik nem mindent sajátítottak el éltanulóként az iskolában, s akik nyitottak a logikus gondolkodásra.

Mert Dawkins pengeéles logikával, ugyanakkor élvezetes és természettudományos képzettség nélkül is érthető módon vezet végig a világ működésének fejezetein, amelyek szintemindegyikétmeg lehetne közelíteni egy-egy mitikus magyarázattal. A szerző nem is hagyja ki ezt a lehetőséget, és az egyes részek elején jó néhány ősi mondát fejt vissza valóságos kultúrhistó riai bravúrral, hogy aztán visszakanyarodva a valóság talajára, elbűvölje az olvasót annak igazi varázsával.

Tizenkét kérdést tesz fel, amelyek voltaképp mindenkiben megfogalmazódnak, majd egy krimi gondolatfűzéséhez hasonlóan kalauzol át az egyes tudományterületeken. Ki volt az első ember? Miből vannak a dolgok? Mikor és hogyan kezdődött minden? Miért történnek rossz dolgok? Mi a csoda? – kérdez Dawkins, és válaszai nyomán úgy érezzük, egy kicsit mi is felvérteződünk a józan ész segítségével a téves magyarázatok, a hamis legendák, netán a tudatos sarlatánság ellen. A tudományos ismeretterjesztés világsztárja persze azt is megengedheti magának, hogy beismerje, néhány dolgot maga sem ért, mint amilyen a világegyetem létrejöttének hogyanja, ettől azonban legújabb – még tavalyi felfedezéseket is tartalmazó – könyve nem válik kevésbé értékessé.

Nemrég egy brüszszeli találkozás alkalmával Dawkins kérdésemre azt válaszolta, bár sokakat egyáltalán nem érdekelnek a természet kérdéseire adott logikus, észszerű magyarázatok, azért reméli, ez mégiscsak a kisebbség, a többség elérhető a józan tudományos ismeretterjesztés számára. Bár hozzátette Arthur C. Clark, a híres tudományos-fantasztikus író emlékezetes –és a könyvben is szereplő – mondatát, miszerint bármely kellőképpen fejlett technika megkülönböztethetetlen a varázslattól.

A nagy ateista és szkeptikus, az Isteni téveszme, A legnagyobb mutatvány vagy az Önző gén bestseller szerzője egyébként ezúttal nemcsak a brilliánsan megírt szöveg miatt alkotott letehetetlen művet. Az oxfordi egyetem tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó tanszékének –mellesleg Charles Simonyi támogatása révén – egykori vezetője magához méltó társat talált Dave McKean szemé lyében, aki egyebek mellett Ray Bradbury vagy Stephen King könyveihez készített illusztrációkat, s számos album és képregény elkészítése mellett két Harry Potter-film látványtervezőjeként is bizonyította tehetségét.

A tudományos ismeretterjesztés alapszabálya, hogy a jó illusztráció legalább 30-40 százalékban járul hozzá a sikerhez, ami az átadott ismeretek megértése, befogadása. Ebben a könyvben ez egyes esetekben akár az 50 százalékot is eléri. McKean szellemes, empatikus, néhol önállóvá váló, de mindig a szöveg tartalmi lényegéhez hű rajzai, grafikái, fotói látványbravúrnak is beillenek. Az már csak apró szeplő, hogy a különben színvonalas, Kelemen Lászlóhoz fűződő fordítás az állatnév-magyarításnál (hangyaleső helyett hangyaoroszlán) megbicsaklik, ami egy etológus remekénél mégiscsak elkerülhető lehetett volna.