A tanulmányt társszerzőként jegyző Mark Browne, a Santa Barbara-i Kalifornia Egyetem kutatója szerint a környezetbe kerülő műanyaghulladék nyolcvan százaléka kisméretű szennyezés. „Mi azt szerettük volna tudni, hogy ezek a milliméternél kisebb méretű műanyag darabkák honnan jönnek?” – nyilatkozta a BBC-nek az amerikai kutató. Browne szerint nem öncélú ez az érdeklődés, hiszen tanulmányok bizonyítják, hogy a piciny műanyag darabkák előbb-utóbb valamilyen élőlény szervezetébe kerülnek. Az emésztőrendszer feldolgozza azt, s akár az is előfordulhat, hogy beépülnek a sejtekbe. A lánc végén az ember áll, tehát saját magát veszélyezteti.

Azért, hogy minél több adatuk legyen, a világ tizennyolc strandjának közeléből – így az Egyesült Királyságból, Indiából és Szingapúrból is – vízmintákat vettek. „Valamennyi mintában találtunk apró műanyag darabkákat, a legtöbb rostos szerkezetű volt” – mondta Browne. A minták elemzése során kiderült, hogy a műanyagok zöme poliészter, poliamid és akril volt. Azon sem lepődtek meg, hogy a mikroszkopikus méretű műanyagok koncentrációja a nagyvárosok közelében volt a legnagyobb.

De azt egy külön kutatással igazolták, hogy a szennyezőforrás a városok szennyvízcsatorna-rendszere. Az ausztrál Új-Dél-Wales kifolyóit átvizsgálva pontosan olyan összetételű műanyag darabkákat találtak, mint amilyen összetételben azok a partközeli tengerben előfordultak. Richard Thompson, a brit Plymouth Egyetem professzora pedig a mosógépekből elfolyó víz műanyagtartalmát elemezte és azt találta, hogy egyes műanyagból készült ruháról minden egyes mosáskor közel kétezer mikroszál vált le. Elképzelhető, hogy városnyi méretben naponta hány millió ilyen darabka kerül ki a természetbe.

A kutatók megoldást nem adtak, csupán a jelenségre hívták fel a figyelmet.

A táplálékláncba is bekerülnek a műanyagok