Elképzelésük szerint ez egyféle szagos csengőhang lenne, amit egy speciális készülék sugározna.

A hangparfüm kibocsátója egy speciális szemüveg, amelynek a szárába kis hangszórót és illatpermetezőt építettek. Ha két, ilyen készüléket használó ember találkozik, akkor bluetooth adóik közlik egymással az illető saját csengőhangját, telefonszámát és választott illatanyagát. A szemüveg szárába épített hangszóró és parfümszóró pedig átadja ezeket az információkat a vevőnek. Az akció automatikusan zajlik. Amint a két ember elég közel kerül egymáshoz, infraérzékelőik jelzik, hogy itt az ideje bemutatkozni.

A találmány fő eleme az illatanyagkibocsátó eszköz. A szemüvegszárba apró, illatanyagokat tartalmazó „morzsákat” építettek, amelyek azonban csak akkor lépnek működésbe, ha egy apró izzószál 46 °C-ra melegíti az adott csipet. Az eszköz jelenleg nyolc különböző illatanyag „közlésére” képes.

Szingapúri kutatók kipróbálták a hang- és szagazonosító eszközt egy kisebb csoport közreműködésével, amely elsőre érdekesnek találta az ötletet. Szakmai körökben azonban nem fogadták túlzott lelkesedéssel a megoldást. Egy londoni, illatpszichológiával foglalkozó kutató nem javasolja a készülék széles körű elterjesztését, mert ha egy kisebb társaság találkozik ezzel felszerelve, akkor olyan pacsuliszag képződhet, mint egy gyenge illatszereket árusító üzletben. Az eszköz jövője tehát korántsem biztos.