A Space.com honlapon megjelent feltételezések szerint ezek a vegyületek szénhidrogének vagy nitrogéntartalmú szerves molekulák lehetnek. A törpebolygó felületét fagyott metánból, szén-monoxidból és nitrogénből alkotott jégpáncél borítja. Az ultraibolya fényt elnyelő összetett szerves molekulák a napfény vagy kozmikus sugarak és a fagyott felszín közötti „interakció” során keletkezhettek.

2015 után sokkal többet tudhatunk a plútói szerves molekulákról, hiszen ekkortájt érkezik a Plútóhoz a NASA New Horizons űrszondája. A 2006 januárjában indított New Horizons 6,4 milliárd kilométeres űrutazással a háta mögött 2015. július 14-én kerül a legközelebb a távoli égitest felszínéhez, amikor mindössze 12 500 kilométerre lesz tőle. Elhaladáskor részletes, nagy felbontású felvételeket készít a felszínről, megállapítja a légkör összetételét, valamint felderíti négy holdját is. Ezt követő feladata más Kuiper-objektumok – ezek a Neptunuszon túli jeges égitestek – tanulmányozása. Erre előreláthatólag 2016–2020 között kerülhet sor.

A felfedezés jelentősége Kiss László, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese szerint abban rejlik, hogy a kozmikus élet alapvető építőkockáit még az olyan barátságtalan helyeken is megtaláljuk, mint a Plútó hihetetlenül hideg és minimális aktivitást mutató felszíne. A közelmúlt kutatásai azt mutatják, hogy az univerzumban minden adott az élet kialakulásához: bolygót találunk szinte bárhol, ahol kicsit is jobban keressük a planétákat. Szerves molekulákat azonosítunk a csillagok közötti térben szinte mindenütt. A bolygókat állandóan bombázó jeges égitestek fenntartják a víz és szerves anyag folyamatos transzportját. Kiss László szerint a friss kutatás olyan szempontból is érdekes, hogy jól mutatja: saját Naprendszerünkben is vannak még bőven feltárásra váró fehér foltok.

Almár Iván csillagász szerint a Hubble-űrtávcső segítségével végzett színképi megfigyeléseket a New Horizons révén hamarosan közelről igazolhatják vagy cáfolhatják. A Plútó egyébként már annyira messze van a Naptól, hogy az ottani körülmények a csillagközi térre emlékeztetnek. Ezért is lényeges, ha sikerül közvetlen mérésekkel is igazolni, hogy a felszínt bonyolult szerves molekulák borítják. Érdekesség, hogy az amerikai Viking szondák nem találtak szerves anyagot a Mars felszínén, holott éppen ott számítottak erre. Ma már úgy tűnik, hogy speciális körülmények tüntették el a szerves anyagot a Mars felszínéről, de mélyebben a talajban lennie kell.

A csillagközi térben található különleges molekulákról legutóbb a Nature hasábjain számoltak be. Októberi hír volt, hogy hongkongi kutatók szerves anyagok keverékét találták távol Naprendszerünktől – különös infravörös kibocsátást érzékeltek csillagok környékén, a csillagközi térben és a galaxisok körül. A Spitzer-űrteleszkóp adatainak elemzése után arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az anyagok olyanok, amelyeknek a létezéséről eddig csak a Naprendszerünkön belül, bolygók, holdak, meteoritok felületén találtak példákat.

Első alkalommal 2008-ban számoltak be arról a csillagászok, hogy metánt észleltek egy távoli, Naprendszeren kívüli planéta légkörében. A tőlünk 63 fényévre található HD1897733b jelű bolygó légkörében kimutatott gáz feltehetőleg nem biogén eredetű. (A földi metán jelentős része biogén eredetű, amelyet élőlények termelnek.) Ezt a gázt nemrég a Marson is kimutatták, de ott a földinél sokkal kisebb koncentrációban. Annyira kevés a metán a vörös bolygón, hogy az szunnyadó vulkánjainak a kigőzölgéséből is származhat. A Szaturnusz Titan holdjának légkörében szintén van metán, de nagy valószínűséggel a gáz ott sem biogén tevékenység eredménye.

A Földön is időről időre találnak különleges leleteket. A meteoritokban például már meghatároztak ketonokat, különböző aldehideket és zsírsavakat, ammóniát, illetve az abból származtatható aminókat, továbbá az élethez szükséges fehérjéket felépítő aminosavat. Az aminosavak kémiai szerkezetük alapján két csoportra bonthatók: jobbkezes, illetve balkezes aminosavakra. Ezek különböző irányba forgatják a polarizált fényt. Elvileg a jobb-, illetve balkezes aminosavak fele-fele arányban keletkeztek, de rejtély, hogy a Földön miért található kicsivel több balkezes aminosav. Erre adott lehetséges magyarázatot a NASA kutatóinak korábbi bejelentése, miszerint balkezes aminosavat találtak egy meteoritban. A világűrben jelen lévő polarizált fény miatt az űrben több balkezes sav jön létre, s ez felveti annak lehetőségét, hogy a balkezes aminosavak földi túlsúlyát a bolygónkba csapódó kisbolygóknak köszönhetjük. Elképzelhető, hogy az ammónia nagyobb része, valamint a nitrogén valamekkora hányada a világűrből származik, kisbolygók és üstökösök szállították bolygónkra. Innen már csak egy ugrás az exogenezis-hipotézis, amely azt feltételezi, hogy a földi élet sem itt alakult ki, hanem máshonnan érkezett erre a lakható bolygóra.

Fantáziarajz a Plútó fagyos felszínéről és két holdjáról, a Nixről és a Hydráról