Adrian Owen, aki korábban a Cambridge-i Egyetem, most a kanadai Western Ontario kutatója, egy tudományos közleményben már 2006-ben beszámolt arról az eszméletlen betegről, akin mágneses magrezonanciavizsgálattal (MRI-vel) bizonyították, hogy néhány utasítást megért. Amikor felszólították, gondolja el, hogy teniszezik vagy sétál, az agy felelős területei aktivizálódtak, ezt az MRI kétséget kizáróan kimutatta.

Martin Monti cambridge-i agykutató hasonló következtetésre jutott. Néhány betegén MRI-vel igazolta, hogy egyszerű kérdéseket megértenek, és „igen”, „nem” válasznak megfelelő agyi funkcióváltozással reagálnak. (Népszabadság: Üzenetek az öntudatlan agyból, 2010. március 24.)

Ez év novemberében a Lancet című szaklapban Damian Cruse, az Adrian Owen professzor vezette kutatócsoport tagja azokról az új kísérletekről írt, amelyek során kiderült, a vegetatív állapotban levő beteg agyi válaszai nemcsak MRI-vizsgálattal, hanem elektroenkefalográfiával (EEG-vel) is jól érzékelhetők. Az EEG az agy elektromos impulzusait a fejre helyezett elektródákkal érzékeli, évtizedek óta széles körben elterjedt, és ágy mellett elvégezhető vizsgálat. Az ideggyógyászat jól begyakorlott, minden napos rutineszköze. Nem kevéssé fontos, hogy lényegesen olcsóbb, mint az MRI.

A kanadai munkacsoport most 16, tartós vegetatív állapotú beteget 12 egészségessel hasonlított össze. A felszólítások egyszerűek voltak: a beteg képzelje azt, hogy lába nagyujját hajlítja, feszíti, vagy azt, hogy a markát zárja vagy nyitja. A 16-ból három beteg „válaszolt” (Martin Monti korábbi MRI-s vizsgálatában 54 betegből öt). Ez arra utal, ezek a szerencsétlen emberek hallanak, megértik, amit mondanak nekik, képesek figyelemkoncentrációra, továbbá a válaszhoz szükséges memóriára és akaratra is.

Tom Schweizer torontói idegsebészprofesszor szerint az eredmények „rettentően izgalmasak”. Képzeljük csak el azt az embert, aki éber, lát, hall, gondolkodik, de ennek semmiféle jelét nem tudja adni.

Adrian Owen egyenesen azt állítja, a vegetatív állapotú betegek negyven százaléka olyan világosan gondolkodik, mint bármelyik egészséges. Ez hangsúlyosan indokolja azt a felvetését, hogy a tartós vegetatív állapot orvosi diagnózisának kritériumait meg kell változtatni. Ezek 1970 óta vannak érvényben, a vizsgáló szubjektív megítélésén alapulnak, legutóbb 1995-ben aktualizálták őket.

Morten Overgaard dán agykutató mindazonáltal óvatosságra int. Sem az MRI-vel, sem az EEG-vel nyert adatok nem szolgálnak tényleges bizonyítékkal. Nem tudhatjuk, hogy ezek a betegek csak válaszreakciókat produkálnak, vagy ténylegesen tudatuknál vannak. Egy újabb diagnosztikus szempontrendszer csak akkor lehet előrelépés, ha legalább erre a fontos kérdésre választ tudunk adni.

Ha egy vegetatív állapotú betegről teljes bizonyossággal tudnánk, hogy tudatán van, az mindent megváltoztatna. Egyrészt az egyszerű utasítások, kérdések körét ki lehetne tágítani, másrészt a beteggel folytatott sajátos kommunikációt gondolati, érzelmi értelemben lehetne bővíteni. Ne feledjük azt sem, a tudatán levő ember jogosult döntéseket hozni, akár a saját sorsa felől is.

A végső cél olyan rendszer kifejlesztése, ahol a beteg pusztán gondolataival (mert máshogyan képtelen) akár számítógépes válaszok generálására is képes.

Amikor korábban e hasábokon az MRI-vel végzett vizsgálatokról hírt adtunk, azt írtuk: „egyelőre csak néhány esetről van szó”. A helyzet nem változott. De a remény komoly.

Tartós eszméletlenségben levők szerető hozzátartozói gyakran vélnek a betegen olyan tudati jeleket felfedezni, amelyeket az orvos nem tart annak. Bárcsak a hozzátartozóknak lenne igazuk.