A nemi jelleg nem kirívó a szobron, a mellet két kisebb golyó jelzi, amelyeket elnagyoltan erősítettek a figurához.

Hasonló szobrocskák kerültek már elő a Közel-Keleten és Európában is, de ennyire északon, ilyen jó állapotban megmaradt alkotás csak most először. A kutatók szerint a női ábrázolások kapcsán megfigyelhető stiláris egység a vadászó népeknek a Földközi-tenger térségében meglévő közös ideológiai alapjaira utal. A lelőhelyről Villers-Carbonnel Asszonynak elnevezett, kissé szögletes, letisztult vonalú, de a lábak és a mell esetében aszimmetrikus műremek úgynevezett „Földanya” szobor, helyi agyagból formázták, és nagyon közeli rokonságot mutat a szerte a mediterrán térségben előkerült stilizált női alakokat ábrázoló, de egyes testrészeket erősen hangsúlyozó neolitikus alkotásokkal. Szakértők többsége úgy véli, hogy ezek a szobrok kapcsolatban állhatnak valamiféle termékenységi kultusszal.

A Villers-Carbonnel Asszony hat darabra törve, de – mivel kiégették – nagyon jó állapotban került napvilágra egy egykorú kemence maradványai között. Francoise Bostyn kutatásvezető régész, a Francia Nemzeti Régészeti Kutatások (INRAP) munkatársa a Science et Avenir munkatársának elmondta, nem is remélték, hogy a töredékekből ennyire egészben rekonstruálható lesz a szobor. A Villers-Carbonnel Asszonyhoz hasonló szobrocskák töredékei kerültek már elő, de nagyon ritka, hogy az egész szobrot egyben megtalálják. A Villers-Carbonnel Asszony paradox módon éppen annak köszönheti, hogy évezredeket épségben túlélt, hogy még készítése közben eltört, és ezért – hasznavehetetlen darabként –a kemencébe dobták.

A szobor három nézetből