Mégsem igaz, hogy a rákszűrés életet ment? Az Egyesült Államok kormánya októberben elrendelte a rutinszerűen végzett prosztatarákszűrés leállítását. A döntést előkészítő tudományos bizottság nem találta meggyőzőnek a szűrés előnyei mellett szóló bizonyítékokat. A módszer ugyan sok életet megmentett, de sok olyan daganatot is feltárt, amely annyira lassan növekedett, hogy sosem veszélyeztette volna a páciens életét, míg kioperálásával olyan szövődmények járhattak, mint a vizelettartási nehézség vagy az impotencia.

A szakemberek most az arany középutat igyekeznek megtalálni: szeretnék elkerülni a korai felismerésben rejlő lehetőségek túlbecsülését, ugyanakkor nem akarják eltántorítani a részvételtől azokat, akik számára a szűrés valóban hasznos lehet. Olyan kérdések körül zajlik a szakmai vita, hogy a 40-es vagy az 50-es életévekben kell-e megkezdeni a mammográfiás szűréseket az emlőrák felfedezése érdekében, vagy hogy érdemes-e elvégezni a drága CT-vizsgálatot a dohányosoknál a tüdőrák korai észlelése érdekében. Azt kell például eldönteni, kinek az esetében haladja meg a betegség kockázata a szűrés – például a pozitív CT-lelet birtokában elvégzett, gyanús elváltozást megbolygató szövetmintavétel – rizikóját.

A New York Times-nak nyilatkozó dr. Jeanne Mandelblatt (Georgetown University) magyarázata szerint az emlőrák átlagos, 3 százalékos kockázata az életkor előrehaladtával és más faktorok szerephez jutásával növekszik. Ha valaki 40 éves, és rengeteg kockázati tényező szerepel az életében – dohányzás, stressz, a rák családi halmozódása stb. –, lehet, hogy épp akkora a kockázata, mint egy kockázati tényezőktől mentes 50 évesnek. Pusztán az életkor alapján tehát nem lehet eldönteni, kinek hasznos a szűrés. A háziorvosoknak viszont általában nincs idejük kideríteni a részleteket. A jelenlegi szűrő módszerekkel épp az a baj, hogy a már fejlődőben lévő elváltozást észlelik (ha észlelik), és nem azt, hogy van-e az illető génjei között olyan, amelynek jelenléte a tapasztalatok szerint megsokszorozza a rák kialakulásának kockázatát. A szűrés segítségével életben maradók adatai sem igazán segítenek: nemrég felmérték, az ötvenes éveikben járó nők közül hányan köszönhették életüket annak, hogy a szűréssel időben felfedezték mellrákjukat. Bár nincsenek kevesen, de mint kiderült, az összes mellráktúlélőnek mégis csak körülbelül a 13 százalékát teszik ki.

A döntéshozókat leginkább az aggasztja, hogy az orvoslás nem képes lépést tartani a technika fejlődésével. Az egyre jobb gépeknek köszönhetően egyre korábbi stádiumban észlelhetjük a daganatokat, korábban, mint hogy képesek lennénk megítélni, melyiket kell eltávolítani, és melyiket kellene inkább békén hagyni.

A számtalan érvet és ellenérvet felsorakoztató végtelen vita feloldására a gyógyszeripar kínál lehetőséget: a kemoprevenciót, azaz a kémiai anyaggal (gyógyszerrel) elért megelőzést. Ha ugyanis lenne egy olcsó gyógyszer, amely megakadályozná a daganatok kifejlődését, az a szűrés körüli kérdéseket is más megvilágításba helyezné. Talán meglepő, de ilyen gyógyszer régóta létezik, sőt rendszeresen használjuk. Egyelőre semmilyen szakmai fórum nem mondta ki, hogy jó a rák megelőzésére is, de ez egyes szakértők szerint csak idő kérdése. Világszerte millióknak rendelik ugyanis az orvosok a szívinfarktus és a szélütés prevenciójára – ezzel a céllal Magyarországon is ajánlják a szakmai irányelvek, és rengetegen szedik is. Az aszpirinről van szó, amely azért került hirtelen a rák szempontjából is az érdeklődés középpontjába, mert a neves brit orvosi folyóirat, a The Lancet november elején közzétette egy vizsgálat eredményeit. Ezek szerint az aszpirin tartós és rendszeres szedése igen jelentős mértékben, közel 50 százalékkal képes csökkenteni a vastagbélrák kialakulásának kockázatát. A vizsgálat résztvevői olyan önkéntesek voltak, akiket génállományuk hajlamossá tett a rák e típusának kifejlődésére, vagyis a betegség szempontjából a „nagy kockázatúak” csoportjába tartoztak. Azok közül, akik a véletlen besorolás alapján a hatóanyagot nem tartalmazó tablettát kapták, sokkal többen lettek rákosak, mint akiket aszpirinnel kezeltek. Peter Rothwell, az oxfordi egyetem professzora – aki nemrég azt tette közzé, hogy az aszpirin öt éven át kis dózisban adva 34 százalékkal csökkenti a daganat miatti halál kockázatát – így nyilatkozott a most közzétett eredményekről: „Ez az első bizonyíték arra, hogy az aszpirin a nagy kockázatúak esélyeit is képes jelentősen javítani.”

Más olcsó hatóanyagokkal is folynak már hasonló vizsgálatok. A génjeik miatt az emlőrákra hajlamos nők a tamoxifentől várhatnak kockázatcsökkentő hatást, az egykori dohányzásuk miatt a tüdőrák nagy kockázatával élők számára pedig egy iloprost nevű szintetikus molekula jelenthet majd kemoprevenciót. Ez utóbbi szer azonban jól rámutat arra, hogy továbbra sem lesz elég bekapkodni egy-egy tablettát az egészségünk megőrzéséért. Azt ugyanis máris kimutatták róla, hogy aktív dohányzás esetén nem segít.

Bevonatos aszpirintabletták – idő kérdése csak a vastagbélrák-megelőző hatás szakmai elfogadása