A radioaktív és csupán a másodperc töredékéig létező elemek közül a livermorium a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumról kapta nevét, míg a flerovium névadója Georgij Nyikolajevics Flerov, a dubnai Flerov Laboratórium (FLNR) megalapítója.

A 114-es és 116-os rendszámú új elemekkel júniusban bővült hivatalosan a perió dusos rendszer a kémikusok és a fizikusok nemzetközi szervezetei nek (IUPAC és IUPAP) három éven át tartó felülvizsgálati eljárása után. A szupernehéz, 114-es és 116-os rendszámú elemeknek ekkor azonban még csak egyezményes, sorszámukból képzett nevük volt: ununquadium és ununhexium. Ezt a különös átmeneti nevet a rendszerbeli sorszámuk – latin eredettel egy-egy-négy és egy-egy-hat – alapján nyerték el. A latin nevet váltotta fel a flerovium és a livermorium.

A IUPAC és a IUPAP csak akkor fogad el egy bejelentést, ha az új elem létrehozói a teljes bomlási sort igazolni tudják, illetve azt másik gyorsítóban is megismétlik. Erre alkalmas intézet azonban a világon csak néhány található, közöttük van a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium (Egyesült Államok) és a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet (Oroszország), melyek tudósai együttműködésben hozták létre a két transzurán, szupernehéz elemet még 2004-ben és 2006-ban.

Hagyomány, hogy a felfedezőké az elemek végleges elnevezésének joga. A 110-es rendszámú elemet például a darmstadti (Németország) Nehézion-kutató Intézet kutatói városuk után darmstadtium (Ds) névre keresztelték. A 112-es elem pedig Nikolausz Kopernikusz tiszteletére a copernicium (Cn) elnevezést kapta 2010-ben a német, fi nn, orosz és szlovák kutatóktól. Az előbbi kettő és a röntgenium (Rg) idén júniusban került fel immár névvel teljes jogú tagként a periódusos rendszerbe.

„A periódusos rendszer felfelé nyitott, azaz elvileg akár végtelen nagy rendszámú elemeket is elő lehet állítani” – tájékoztatta lapunkat Kiss Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Ké miai Tanszékének professzora. Egyébként évtizedek óta tartja magát az az elképzelés, hogy 120-as rendszám felett egy úgynevezett stabilitási sziget létezik, azaz itt hosszabb felezési idejű elemeket találnánk. De hogy menynyire lennének hosszú életűek ezek az elemek, ahhoz előbb elő kell állítani ezeket. A szegedi professzor szerint az elemek létrehozásához megvan a szükséges technika – olyan hatalmas teljesítményű gyorsítókra van szükség, mint amilyenekkel az előbb említett szupernehéz elemeket is előállították.

Azt azonban csak sejtjük, hogy valóban megalkothatók ezek „szuperszupernehéz” elemek. A szupernehéz elemek radioaktívak és csupán a másodperc töredékéig léteznek, mielőtt könnyebb atomokra esnének szét. A transzurán (uránon túli) elemek természetes körülmények között magfúzióval a csillagok belsejében születnek. Földi körülmények között két nehézion atommagjának ütköztetésével hozhatók létre a szupernehéz elemek, ám nehéz a detektálásuk, mert kevés keletkezik, és az a kevés is gyorsan szétesik kisebb atomokra.