Sőt még az is előfordul, hogy egy fajon belül vannak tojásrakó és elevenszülő példányok. Ha az anya mostoha körülmények között él, akkor többnyire kihordja utódait, ha azonban ideális az élőhely, akkor lerakja tojásait, és a forró homokra bízza a kiköltésüket.

Az elevenszülés tehát a gyíkoknál önmagában nem olyan nagy mutatvány. Ami élettani szempontból igazán komoly feladat, az az embriók táplálása az anya testében mindaddig, amíg a kifejlett utódok megszülethetnek. Az emlősöknél, így az embernél is, ezt a feladatot egy különleges, a szülést is segítő magzati eredetű szerv, a méhlepény látja el, de ez evolúciós szempontból csak a legfejlettebb élőlények kiváltsága.

Az, hogy egy gyík is rendelkezhet méhlepénnyel, fejlődéstani skandalum. Márpedig egy alig ismert afrikai vakondgyík, más néven szkink (Trachylepis ivensii) placentával látja el utódait. Afrikában 1200 vakondgyíkfaj él, és a kutatók erre az egyre sem gyanakodtak, hisz ránézésre nincs benne semmi különös, nagyjából úgy fest, mint az összes többi, vagy mint itthon egy átlagos, barna gyíkocska a falon.

Egy amerikai kutató, Daniel Blackburn azonban kevésnek találta a fajról rendelkezésre álló információt, ezért begyűjtötte azt a néhány példányt, ami fellehető volt a világ természettudományi múzeumaiban, és felboncolta őket. Igencsak meglepődött, amikor a nőstények testében a petefészek falába ágyazódott embriókat talált.

Az elevenszülő hüllők utódai tulajdonképpen egy elvékonyodott tojáshéjon belül fejlődnek, ahol a tápanyagokat ez idő alatt egy jókora tojássárgája biztosítja számukra. A felboncolt várandós gyíkok testében azonban csak egy nagyon aprócska tojássárgája volt, helyette az embriók beágyazódtak a petefészek falába, és a tápanyagokat, valamint az oxigént közvetlenül az anya vérkeringéséből kapták méhlepényen keresztül.

A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy az embriók ennél a fajnál fejlődésük korai szakaszában levetik tojáshéjukat, és nyúlványokat növesztenek a petefészek falába, amelyen keresztül sejtfalaik szinte összeolvadnak az anyáéval, így kialakul a placenta. A gyík méhlepénye olyan, mintha egy vastag bélés lenne a petefészekben. Ebbe ágyazódnak be a kisgyíkok, és éppúgy, mint az emlősöknél, ez látja el őket születésükig anyjuk vérkeringésén keresztül.

Létezik még két olyan hüllőfaj a világon, amelynek ehhez hasonló szerve van, de ilyen közeli, valódi méhlepényes kapcsolatot még soha nem találtak eddig a hüllők birodalmában.

Az afrikai gyík különlegesség