Az indonéziai orangutánpopuláció a legoptimálisabb becslések szerint mintegy 69 ezer példányból áll. Azon az élőhelyen, ahol a felmérés készült (Kalimantanon, Borneó indonéziai oldalán) a borneói orangután honos. (A jóval kisebb létszámú másik orangután alfaj Szumátrán honos.) A vizsgálatot Erik Meijaard, a People and Nature Consulting International kutatója vezette. A tudósok közel 7000 emberrel készítettek interjút mintegy 700 faluban. A kapott válaszokból kiderült, hogy a levadászott emberszabású majmok 54 százalékát egyszerűen megették. Nagyjából 10 százaléknyi állatnak azért kellett elpusztulnia, mert megette a gazdálkodók termését, 15 százalék pedig más típusú konfliktusba került a lakossággal, azaz „rosszkor volt rossz helyen”. Maga a majomnépesség az orvvadászattól függetlenül is fogyatkozik, elsősorban az élőhelyek összezsugorodása, az egyre bővülő olajpálmaültetvények miatti erdőirtás következtében. A megkérdezettek háromnegyede tisztában volt vele, hogy az orangután védett. Vagyis nem a szabályok titokban maradása a pusztítás fő oka, hanem az, hogy az indonéz hatóságok nagyon ritkán indítanak eljárást az orvvadászok ellen, vagyis a majmok kilövését jó eséllyel meg lehet úszni.