Különleges víznyerési módszert díjaztak a sivatagban bővelkedő ausztrálok. Az extrém száraz környezetben is vizet „fakasztó” találmány 14 ezer ausztrál dollárt hozott Edward Linacreának, a melbourne-i Swinburn műegyetem kutatójának, aki „Légcsepp” (Airdropp) nevű találmánya révén a levegő minimális páratartalmát is képes kinyerni.

Az eljárás alapötletét a természet szolgáltatta. Az évente mindössze 15 milliméternyi lehulló csapadékmennyiséghez (hazánkban ez 500–1000 mm) jutó, rendkívül száraz namíbiai sivatagban honos Namíb-méh kültakaróját speciális vízgyűjtő réteg borítja, amire a hajnali órákban a levegő minimális párája is lecsapódik, a méh így kapja az életéhez szükséges vizet.

Linacrea „Légcsepp”-je egy, a talajból kinyúló csövön át beszívja a környező levegőt. A cső felső nyílását a tűző napsugaraktól ívelt árnyékvető védi, amelynek a külsejét napelemek borítják. Ezek energiája táplálja a felszín alatti csőbe épített kis légszivattyút.

A levegő a talaj már mélyebb, ezért hűvösebb rétegeibe épített csőrendszerbe szívódik, ahol a csekély nedvességtartalom is vízcseppek formájában csapódik ki. Az így nyert vizet már tovább lehet juttatni nem vízigényes, szárazságtűrő haszonnövények gyökereihez. A szerkezet egy köbméter levegőből 0,115 deciliter vizet képes kivonni.

A kísérleti prototípus több próbaüzemben is sikeresen működött, a gazdaságos használatára a Swinburn műegyetem a díj mellé külön kapott ugyanakkora összegű támogatás segítségével megkezdte a fejlesztést.

A „Légcsepp” a sivatagot nedvesíti