Egy szerény lovag
Az évtizedek óta Nagy-Brianniában élő tudós – akit kutatói munkássága elismeréseként tavaly ütöttek a Brit Birodalom lovagjává – abból az alkalomból látogatott el a cívisvárosba, hogy az egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma a múlt héten neki ítélte a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért elnevezésű, 10 ezer euró pénzjutalommal járó elismerést.
Sir Salvador Moncada 1944-ben született Hondurason, és 1973-ban Angliában szerzett PhD-fokozatot, jelenleg a Wolfson Institute for Biomedical Research igazgatója. Kutatási eredményei mára beépültek az orvostudományi munka és a gyógyítás mindennapjaiba: ő volt az a tudós, aki rájött, hogy az angina pectoris nevű, súlyos tünetekkel járó koszorúér-megbetegedés kezelésére használt nitroglicerin voltaképpen miként is fejti ki a hatását. Hiszen bármilyen furcsa is, de a nitroglicerint úgy használták értágításra, hogy nem tudták, hogyan hat ez a szer a szervezetünkben. Sir Salvador Moncada professzor kimutatta: a hatásmechanizmus alapja, hogy az élő sejtek nitrogén-monoxidot szabadítanak fel.
A nitroglicerin tehát azáltal fejti ki kedvező hatását, hogy nitrogén-monoxiddá alakul, és a gáz csökkenti a vérnyomást, javítja a keringést – ezzel magyarázható, hogy a betegek percek alatt megkönnyebbülnek a nyelvük alá helyezett nitroglicerin tablettáktól. A professzor munkásságának köszönhető, hogy a felfedezés után a nitrogénmonoxid-gáz használata más területen is elterjedt az orvosi gyakorlatban: használják koraszülött gyermekek tüdejének kezelésében, impotencia gyógyításában, alkalmazzák sokkterápiában és diagnosztikus eszközként is. Így vált a korábban levegőszennyező hatásáról ismert gáz tudományos szenzációvá, olyannyira, hogy a nitrogén-monoxidot a tudományos világ egyik vezető szakfolyóirata, a Science magazin az év molekulájának választotta 1992-ben.
A professzor jelentős eredményeket ért el a véralvadás mechanizmusának feltárásában is, kutatásai hozzájárultak az érösszehúzódás és értágulás működésének megértéséhez. Eredményei alapvető fontosságú gyógyszercsaládok kifejlesztését indították el: epilepszia-, migrén- és maláriaellenes készítmények kötődnek a nevéhez.
A debreceni díj átvétele után rendezett beszélgetésen Sir Salvador Moncadáról kiderült, hogy korántsem afféle „szobatudós”, aki elzárkózik az élet örömeitől. Igaz, nagyon korán elkötelezte magát a kutatói hivatás mellett: már medikus egyetemi hallgató korában sem orvos, hanem tudós szeretett volna lenni, ezért a nyári szüneteket laboratóriumi munkával töltötte. De – mint a rá jellemző finom humorral fogalmazott – egy belga királyi hercegnő férjeként róla nem állítható, hogy a tudomány miatt elvesztegetné az aktív éveket. A debreceni egyetemi hallgatóknak sem azt üzente, hogy látástól vakulásig csak tanuljanak, hanem azt: elsősorban életük nagy lehetőségeként éljék meg az egyetemi éveket.
A díj és a díjazottak
A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma 2003-ban alapította a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetést azon kutatók, kutatócsoportok elismerésére, akiknek a munkája lényeges előrehaladást eredményezett a molekuláris orvostudomány területén. A korábbi díjazottak:
2003, Craig Venter: megfejtette az ember teljes örökletes információtartalmának, az emberi DNS-nek a nukleotidsorrendjét.
2004, Sir Philip Cohen: az eredményeire alapozva létrehozta az élettudományi kutatásokra épülő biotechnológiai ipart.
2005, Thomas A. Waldmann: munkássága nyomán súlyos immunbetegségek, tumorok, fertőzések gyógyítására nyílik lehetőség.
2006, Ralph Steinman: felfedezte az immunrendszer egyik legfontosabb sejttípusát, a dendritikus sejteket.
2007, Alain Fischer: immunhiányos betegek számára elsőként fejlesztett ki génterápiás módszert.
2008, Bruce Spiegelman: zsírsejtek kialakulását szabályozó molekulák felfedezésével elhízásban vagy cukorbetegségben szenvedők terápiájához nyújtott segítséget.
2009, Axel Ullrich: a sejtek jelátviteli folyamatait tanulmányozó tudós a világon elsőként kezdte felhasználni kutatásai során a géntechnológia eredményeit.
2010, Yosef Yarden: a sejtekben lévő növekedési faktor molekuláinak tanulmányozásával hozzájárult annak felderítéséhez, hogy milyen szerepet játszanak a növekedési faktorok a rákos sejtek kialakulásában.
