E kevesek közé tartoznak annak a 2009-es expedíciónak a tagjai, akik elsőként figyelhettek meg robbanásos vulkáni működést egy szubdukciós zónában és ugyancsak elsőként gyűjthettek be friss boninitet.

Nem sokan, sőt meg merjük kockáztatni, hogy még a geológiában jártasak között is vannak, akik még a nevét sem hallották ennek a nagyon ritka vulkáni kőzetnek. Még kevesebben vannak, akik friss, a szemük láttára képződött boninitet a kezükbe foghattak és megvizsgálhattak. E kevesek közé tartoznak annak a 2009-es expedíciónak a tagjai, akik elsőként figyelhettek meg robbanásos vulkáni működést egy szubdukciós zónában és ugyancsak elsőként gyűjthettek be friss boninitet. Eddig csupán több millió éves mintákat tanulmányozhattak. A kutatócsoport vezetője Joseph Resing, a Washington Egyetem oceanográfusa volt, mellette több amerikai egyetem és kutatóintézet kutatója is részt vett az expedícióban. Eredményeiket októberben tették közzé a Nature Geoscience című szakfolyóirat internetes oldalán.

A szubdukciós zónák a föld legizgalmasabb és legmozgalmasabb vidékei közé tartoznak. Magyarul alábukási övezetnek nevezzük őket, ugyanis ezekben a zónákban merül az óceáni kéreg a nála nehezebb kontinentális kéreg alá, hogy végül beleolvadjon a felső köpeny anyagába. A jelenleg is aktív szubdukciós zónák 5–200 millió évesek. Az ilyen zónákban keletkezhet a boninit, ez a nagyon ritka vulkáni kőzet; viszonylag magas szilíciumdioxid-tartalmú, ami főként az andezites jellegű lávákra jellemző, ugyanakkor elég magas a magnézium-oxidtartalma is, ami viszont inkább a bazaltos összetételű lávák sajátja. Az expedíció, mely a Jason–2 nevű távirányítású kutató tengeralattjáró segítségével készített felvételeket és gyűjtött be mintákat, egy 2008-ban felfedezett tenger alatti vulkánt vizsgált meg. Neve West Mata és a Csendes-óceán délnyugati vidékén emelkedik ki az óceáni aljzatról a Lau-medencében, melyet Tonga, Fidzsi és Szamoa határolnak.

A kitörés, mely a kutatók szerint a vizsgálat idején már három éve tarthatott, 1200 méterrel a tenger szintje alatt történik, és ami nagyon különös benne, hogy robbanásos jellegű. Ilyen mélységben a nyomás miatt nem jellemzőek a robbanásos kitörések, inkább párnalávák képződnek, amit már sok helyütt megfigyeltek. Ahhoz hasonló, mint amikor fogkrémet nyomunk ki a tubusból: a láva ilyenkor elég gyorsan kihűl és rövidesen meg is szilárdul. A robbanásos tevékenység hajtómotorja (akárcsak sok szárazföldi vulkán esetében is) a víz, mely a fiatal alábukási övezetekben nagy mennyiségben van jelen az alábukó kőzettömegben és sok szén-, illetve kén-dioxidot tartalmaz. Az alábukó kőzet keveredik a föld viszonylag kis mélységben levő felső köpenyének anyagával, mely korábban megolvadt, de közönséges körülmények között nem olvad újra. Hogy ez mégis megtörténik, annak éppen a víz és az említett gázok az okai, mivel csökkentik a kőzetek olvadáspontját és alkalmassá teszik az újbóli megolvadásra, vagyis a magmaképződésre.

A kutatók a videofelvételeken nagyjából egy méter átmérőjű lávabuborékokat, továbbá 10-12 méteres vörös és aranysárga lávakilövelléseket láttak. A kutatás nagy jelentőségű abból a szempontból is, hogy milyen szerepet játszanak az alábukási övezetek a föld geológiai és geokémiai ciklusaiban. A nagyon látványos kitörésről készült videó megtekinthető a http://geology.com/press-release/west-mata-volcano/ oldalon.