Kábel helyett lézersugár
Hasonló eset még nem fordult elő, de jobb felkészülni a legrosszabbra, mint váratlanul szembesülni vele. Évtizedek óta tartja magát az a legenda, hogy valamennyi űrhajós felszállás előtt kap egy tablettát arra az esetre, ha használnia kellene. A valóságban azonban más a helyzet, nincs semmilyen tabletta vagy kapszula, amely közelebb hozná az elkerülhetetlent. Viszont ehelyett a fejlesztők megtesznek minden elképzelhetőt, hogy a lehető legbiztonságosabb legyen egy-egy küldetés. Van forgatókönyv az űrhajós elsodródására is: kábelt lőnének ki az űrhajós felé annyiszor, ahányszor szükséges, hogy végül elkapja. Sajnos ez csak körülbelül százméteres távolságig alkalmazható, bár még nem kellett kipróbálni.
John Sinko, az Ohiói Állami Egyetem mérnöke nem elégedett meg azzal, hogy százméteres távolságban még van esély az űrhajós életének megmentésére. Szerinte a száz métert adott esetben olyan gyorsan megteheti az űrhajós, hogy már nem marad idő a kábeles mentésre. Így valami mást kell kigondolni. A szakember egy szilárd hajtóanyagot tartalmazó apró hajtóművel látná el az űrhajós szkafanderét. Ha vészhelyzetben az űrhajós elsodródik az űrállomástól, akkor onnan lézerrel lehetne bemérni őt. A hajtóanyag adott frekvenciájú lézerre reagálva gázzá alakul, s elhagyja a fúvókát, miközben a másik irányba (az űrállomás felé) löki az űrhajóst. Mivel lézert lőnének ki, s az űrhajós végső soron közeledne az űrállomáshoz, a szakember vonósugaras megoldásnak nevezte el ötletét.
Sinko számításai szerint, ha széndioxid lézert használnak, és körülbelül egy kg hajtóanyaggal látnák el az űrruhát, akkor 200 másodpercen át tartó impulzusokkal elérhető, hogy az űrhajós másodpercenkénti egyméteres sebességre gyorsulva közelítse az űrállomást. A megvalósításhoz prototípusra volna szükség. Sinko a dél-karolinai Anyagtudományi Intézet munkatársával, Clifford Schlecttel fogott össze, hogy megépítse az első ilyen hajtóművet. Ha fejlesztésük sikerrel jár, és a hajtómű beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor az évtized végére akár rendszeresíthetik is.
Addig azonban meg kell magyarázni, mi az előnye Sinko hajtóművének a már kifejlesztett, szintén a szkafanderre illeszthető, de az űrhajós által kézzel is vezérelhető apró mentőrakétához képest. Sinko egyébként már előre figyelmezteti az űrhajósokat: vigyázniuk kell, nehogy túl gyorsan érkezzenek az űrállomáshoz, s nekiütközve visszapattanjanak a faláról.
