Michael Czisch és Martin Dresler, a müncheni Max Planck Pszichiátriai Intézet kutatói kollégáikkal arra voltak kíváncsiak, vajon az álmok is hasonlóképpen olvashatóak-e, mint gondolataink. Ennek kiderítéséhez úgynevezett tudatos álmodók agyműködését vizsgálták.

A tudatos álmodás azt jelenti, hogy az álmodó tudatában van annak, hogy éppen álmodik. E ritka képességgel rendelkező emberek az álomkutatások kitűnő vizsgálati alanyai lehetnek, ugyanis egyedül ők tudnak megbízhatóan és valós időben arról tudósítani, általában szemmozgások révén, hogy miről álmodnak.

Vizsgálataikhoz a kutatók hat, szinte minden éjszakán tudatos álmodásra képes önkéntest választottak, és az agyműködés teszteléséhez funkcionális MRI és NIR-spektroszkópia készülékeket használtak. Az éppen aktív agyterületeket egy kézkulcsolásos feladat három különböző szituációban való végrehajtása közben rögzítették: éber állapotban, tudatos álomban, illetve a mozdulat elképzelésekor.

Természetesen nem volt egyértelmű, mikor álmodták az önkéntesek a kézkulcsolást. A kutatók poliszomnográfiás módszerként ismert vizsgálati eljárásokat használtak (mérték az agy aktivitását, a szemmozgást és a REM fázisban elernyedő állkapocsizmok feszültségi állapotát) annak eldöntéséhez, hogy az önkéntesek egyáltalán az alvás „gyors szemmozgás” (REM) fázisában voltak-e. Ebben a szakaszban látjuk ugyanis álmaink zömét.

Annak megállapításához, hogy mikor léptek önkénteseik a tudatos álomba, és mikor kulcsolták össze ebben az álomban szándékosan a kezüket, a kutatók arra kérték őket, hogy mozgassák szemüket balról jobbra előre megbeszélt számban. A vizsgálati alanyok a valóságban nem, csak álmukban hajtották végre a mozdulatot. A vizsgálat így sem volt egyszerű, ugyanis az önkénteseknek a készülékben kellett elaludniuk, és olyan stabilan kellett elérniük a REM fázist, illetve belépniük a tudatos álomba, hogy közben felvételeket lehessen készíteni az agyműködésükről. Emiatt végül Czischék csupán két, különböző önkéntes teljes álmát elemezhették.

A mozdulat elképzelésekor és a tudatos álomban történő kézkulcsolás során nagyon hasonló agyi aktivitást tapasztaltak a kutatók, ám mindkét esetben az éber állapotban végrehajtott kézkulcsolás alatt megfigyelhetőnél kisebb területre korlátozódott ez az aktivitás. Ezek az első eredmények azt bizonyítják, hogy az agyműködés tesztelésére használt említett eszközök valóban felhasználhatók az emberi álmok tartalmának megfejtésére.

Daniel Erlacher svájci kutató briliánsnak tartja német kollégái munkáját, és egyetért Czischékkel. Úgy véli, ha majd az agyfunkciókat részletesen ismerjük, és tudjuk, hogy mi, mit jelent, akkor valóban olvashatunk embertársaink álmaiban. Az, hogy a belső világunkba bepillantást célzó ilyen és hasonló jellegű kutatási eredmények örvendetes vagy netán aggasztó hírek, majd jövőbeni felhasználásuk alapján dönthető el.

A kulcs a kézkulcsolás volt