Legalábbis, mai tudásunk szerint. Mégis, milyen hatással lehet a Földre, ha kisbolygóval, üstökössel, nagyméretű meteorral ütközik? Illetve milyen hatással volt egy hasonló múltbeli ütközés bolygónkra? Ezt akarták kideríteni a Princeton Egyetem kutatói egy új számítógépes modellel. Azt a múlt eseményeiből már tudjuk, hogy sok jóra nem számíthatunk. A földtörténet több nagy tömeges kihalását éppen kozmikus testekkel való ütközéssel hozzák összefüggésbe, ugyanakkor nincsenek elég részletes ismereteink arról, hogy valójában hogyan zajlottak az események egy-egy ilyen ütközés nyomán. A bizonytalanság elsősorban abból fakad, hogy az eddigi modellek egy teljesen gömb alakú, „arctalan” golyóbissal számoltak, melyen semmi sem befolyásolja a becsapódás hatásait. A princetoni kutatók ezzel szemben a Földet valós formájában, forgási ellipszoidként használták modelljükben (még ez áll a legközelebb a geoidhoz, ami csupán annyit tesz, hogy Föld alakú vagy formájú), felszíni jellegzetességeivel, óceáni mélységeivel. Ezek alapján igyekeznek megtudni, hogy az ütközések keltette szeizmikus hullámok miként terjednek a bolygó belsejében. Eredményeiket a Geo physical Journal Internationalben tették közzé.

A brit kutatók egy olyan eseményt szimuláltak, mely a mexikói Yucatán-félszigeten létrejött hírhedt Chicxulub-krátert a kréta időszak végén létrehozta.Modelljük szerint a becsapódást követő szeizmikus hullámok nem koncentráltan, hanem szétszóródva terjednének, és a korábban feltételezettnél kisebb kéregelmozdulásokat, gyengébb cunamikat és vulkáni tevékenységet váltanának ki. A modellel azt is szimulálhatják, milyen hatásokat vált ki egy becsapódás a bolygó ellenoldali pontján, az antipóluson. Korábbi kísérletek ugyanis azt mutatták, hogy az ellenoldalon is számottevő változások történnek. Amikor egy ilyen ütközés történik, a szeizmikus hullámok kezdetben úgy terjednek, mint a vízbe dobott kő utáni hullámok. Ezt követően azonban, amint az új modell mutatja, a Föld forgási ellipszoid alakja és a felszín heterogén jellege miatt a szeizmikus hullámok a különböző területeken teljesen más sebességgel haladnak. Mindez az inhomogenitás odavezet, hogy meghatározza a terjedő hullámok amplitúdóját és azt, hol történik a bolygó túloldalán egy másik, az eredetinél kisebb, de azért jelentős esemény. Azt kezdték vizsgálni, hogy a Chicxulub-becsapódás öszszefüggésbe hozható-e más, a kréta végi kihalási elméletekkel. Egyik ilyen népszerű hipotézis szerint az ütközés a Föld ellenoldalán heves vulkáni tevékenységet okozott. Az eredeti elképzelés az, hogy az ellenoldalon, az indiai Dekkán területén kiömlött óriási mennyiségű bazalt ennek a becsapódásnak egyik – másodlagos –következménye. Ez az elvileg logikus következtetés azonban immár kétségessé vált. Az új modellszámításból az derül ki, hogy egy a Chicxulub-becsapódáshoz hasonló esemény önmagában túl kicsi lett volna ahhoz, hogy a Föld egy teljesen más részén olyan vulkáni működést indítson el, mint ami létrehozta a Dekkán hatalmas bazalttakaróját. Egy teljesen gömb alakú égitesten a földrengéshullámok egyetlen pontban koncentrálódnak az ellenoldalon. A modell viszont azt mutatja, hogy a Föld felületi inhomogenitása megzavarja a hullámok terjedését, tehát kevesebb energia koncentrálódik az ellen oldalon –véli Matthias Meschede, a Müncheni Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője. Most már, elvben legalábbis, meg tudják becsülni, mekkora meteornak kell a Földdel ütköznie ahhoz, hogy katasztrofális következményei legyenek. A Chicxulub-meteorit átmérőjét 10–12 kilométerre becsülik, de az új modell szerint nagyjából az ötszöröse kellett volna ahhoz, hogy a Föld ellentétes oldalán számottevő tektonikai változásokat okozzon,még ha a sebességét és a sűrűségét ugyanígy hagyják is. Amodell felhasználható más égitesteken levő becsapódási kráterek, illetve az ellenoldali struktúrák elemzésére is.

A Föld alakja tompíthatja az ütközés hatását