„Tizenöt évnyi próbálkozás után ez az utolsó esélyünk, hogy a bolygóközi kutatásokban részt vevő idősebb generáció átadja tapasztalatait a fiataloknak” – idézte az MTI Viktor Hartovot, az űrszondát kikísérletező és gyártó moszkvai intézet igazgatóját. Az orosz űriparnak szüksége lett volna egy sikerre, mert az előző marsi űrszondájuk fellövése 1996-ban sikertelen volt. A Mars–96 nem jutott ki a bolygóközi térbe a hajtómű hibája miatt. Úgy tűnik, az űrtörténelem ismétli önmagát.

A Fobosz-Grunt űrszonda a Föld körüli pályán két és fél órán keresztül automata üzemmódban keringett, majd az előzetes menetrend szerint ezt követte volna a hajtómű beindítása, amely 4200 kilométeres magasságú körpályára emeli az űrszondát. Ezen a pályán ismét két és fél órát keringett volna a szonda, majd bekapcsolják a második hajtóművet, amely a bolygóközi térbe viszi. Az orosz Mars-szonda azonban alacsony Föld körüli pályán ragadt, mert a két hajtóműindítás egyike sem sikerült. Ha a hiba szoftveres eredetű, akkor elvileg van remény a javításra, hiszen a fedélzeti üzemanyagkészletből még semmi sem fogyott.

Vlagyimir Popovkin, az Orosz Űrügynökség (Roszkoszmosz) vezetője szerint miután a radarok nem mutatták a szondát a várt helyen, időbe telt, mire meg tudták határozni a helyzetét. Miután meglett, kiderült, hogy egyik pályamódosító manőver sem sikerült. A BBC szerint lehetséges, hogy a hajtóművek beindítására utasító parancsot programhiba miatt nem adta ki a számítógép.

Elképzelhető, hogy a térbeli tájoló mondta fel a szolgálatot, illetve szóba jöhet még a hajtóműrendszerrel kapcsolatos gyártási hiba is. Ez utóbbi esetben a szonda elveszettnek tekintendő, de biztosat napok múlva tudnak mondani. A földi irányítóknak három napjuk van az esetleges szoftverhiba kiküszöbölésére – azt remélik, hogy egy javított változat feltöltésével beindíthatják a rakétákat.

A Marsra indult a tizenegy tonnás szerkezet

A Fobosz-Grunt 200 grammnyi talajmintát hozott volna a Mars kísérő holdjáról, a Foboszról – amely a feltételezések szerint csupán egy befogott aszteroida –, és vizsgálatokat végzett volna a vörös bolygón és holdján. A Marsot elvileg 2012. szeptember elején érte volna el, 2013. február–március körül szállt volna le a mindössze 27 kilométeres hosszúságú Foboszra, és két nap múltán indult volna vissza a Földre, hogy 34 hónapos űrutazás után 2014 augusztusában visszatérjen Kazahsztánba. Az űrszonda tömege tizenegy tonna, a Földre azonban már csak egy hétkilós szerkezet tér vissza.

Ez a misszió az utóbbi másfél évtized bolygóközi kutatásának „legsúlyosabb” küldetése. Az 1997-ben a Szaturnuszhoz indított amerikai Cassini–Huygens-misszió mindössze hattonnányi műszert vitt magával.

Az űrszonda fedélzetén két konténerbe mikroorganizmusokat is tettek, amelyekkel azt tesztelik, hogy azok túlélik-e a bolygóközi utazást. A válasszal megerősíthető vagy megcáfolható az a feltevés, hogy a Földet benépesíthették-e máshonnan érkezett mikroorganizmusok. Ha nem sikerül beindítani a hajtóműveket, az egészből nem lesz semmi.

Sorozatos kudarcok

Az elmúlt egy év bizonnyal nem arany betűkkel kerül be az orosz űrkutatás nagykönyvébe. Augusztusban egy hét alatt két sikertelen startot hozott össze az orosz űripar. Először egy távközlési műholdat kellett volna geostacionárius pályára állítani, ehelyett elliptikus pályán kódorog a Föld körül az immár ócskavasnak minősíthető szerkezet.

Az orosz illetékesek egy időre le is állították a fellövésnél alkalmazott Proton hordozórakéták használatát. Egy héttel később, ahelyett, hogy a Nemzetközi Űrállomásra vitt volna háromtonnányi utánpótlást, visszapotytyant egy Progressz teherűrhajó. Tavaly decemberben három műholdat pottyantott a Csendes-óceánba egy meghibásodott Proton rakéta. Akkor felfüggesztették a rakéták repülését, illetve kirúgtak néhány szakembert. Idén februárban egy katonai műhold nem érte el a kijelölt pályát.

Ferencz Csaba, az ELTE űrkutató csoportjának professzora nem csodálkozik ezeken a malőrökön. Az orosz űrkutatókkal szoros kapcsolatban dolgozó Ferencz Csaba szerint a gazdasági válsággal is súlyosbított rendszerváltás után Moszkva nem fordított kellő figyelmet a minőségi kontrollra. A sikert sikerre halmozó orosz űripar első generációjából már csak néhány kutató aktív, a többség nyugdíjas. Ma is tehetséges fiatalok kerülnek erre a pályára, de a technológiai folyamatok ellenőrzését nem lehet tankönyvekből megtanulni, azt a sokat tapasztalt szakemberek mellett dolgozva lehet elsajátítani. Kiesett egy generáció, a következmények mindenki számára világosak.

Az űrszonda a Zenit rakéta még nyitott orrában, Bajkonurban