A kutatók nem véletlenül repültek arrafelé. A NASA Jéghíd-művelete (Operation Ice Bridge) a sarkvidéki térségek valaha volt legátfogóbb légi kutatása. A hatéves programnak most járnak a harmadik terepi szezonjánál. A program lényege, hogy évről évre ugyanazokon az útvonalakon repülve, ugyanolyan műszerekkel végeznek méréseket, hogy pontos adatokat kapjanak a jégviszonyok változásáról, és ha végeznek, minden eddiginél jobb háromdimenziós képet adnak az arktiszi és az antarktiszi jégtakarókról, gleccserekről és jégselfekről. A Pine Island-gleccser 2001-ben borjadzott utoljára nagy kiterjedésű jéghegyet, úgyhogy több kutató is feltételezte, hogy mostanában újabb hasonló esemény várható. Bár a NASA DC–8-as kutató repülőgépe többször is átrepült a térség fölött, egészen október közepéig nem látták jelét az említett hasadéknak. Azóta azonban még részletesebben kielemezték a korábbi műholdképeket és kiderült, hogy a hasadék már a hónap elején elkezdett kialakulni. A jégself olyan képződmény, melynek egyik vége a szárazföldi jégtakaróhoz kapcsolódik, ami a szárazföldi alapkőzeten nyugszik (pontosabban folyamatosan mozog), a többi viszont lebeg a tengervízen. Mivel a jégtakaró hízik, természetes jelenség, hogy jegének egy részétől időről időre megszabadul – ilyenkor születnek a kisebb-nagyobb jéghegyek. Ez természetes folyamat: ha van globális felmelegedés, ha nincs, végbemegy. A jégselfet tápláló gleccser a Hudson-hegységből indul és az Amundsen-tenger felé tart (ez a térség az Antarktiszi-félszigettől délnyugatra, a déli szélesség 75–76. foka körül található), és a jégnyelv mintegy 50 kilométerre nyúlik be a tengerbe.

Október 26-án az Operation Ice Bridge kutatócsoportja a szokásostól kissé eltérő repülést hajtott végre; egy félórás kitérőt tettek az előre kijelölt sávtól és felfigyeltek az egyre fejlődő hasadékra a jégselfen. A hasadék kereken 30 km hosszú, peremei a legszélesebb részen 250 méterre voltak egymástól, a mélysége pedig 50-60 méter volt. Ha a jéghegy végre megszületik, területe nagyjából 880 négyzetkilométer lesz (kb. egyharmaddal nagyobb a Balatonnál). A radarmérések szerint a jégself vastagsága a hasadék környékén 500 méter, de ebből legföljebb 55-60 méter emelkedik a tengerszint fölé. A leválás után a jégself frontja jobban visszahúzódik, mint az 1940-es években először tett megfigyelések óta bármikor.

„A tudományban általában nagyon csekély az esély arra, hogy igazán nagy eseményeket éppen a megtörténésük folyamán figyelhessünk meg, mert nem a megfelelő helyen vagyunk, a megfelelő időben – mondta John Sonntag, a Goddard Space Flight Center munkatársa, a program egyik vezetője. –Most ott voltunk!” Eredményeiket a NASA honlapján tették közzé, ahol képeket és videókat is láthatunk a légi megfigyelésekről és mérésekről. (http://www. nasa.gov/mission_pages/icebridge/ index.html)

A jégself hasadékáról október 26-án készített légi felvétel