Néhány évtizede az infarktus egyedüli gyógyítási módja hathetes szigorú, mozdulatlan fektetés volt. Más lehetőség híján ölbe tett kézzel néztük, hogy az elzáródott koszorúér nyomán miként hal el a szív(izom). Tevékenységünk fájdalomcsillapításra és a szövődmények (ritmuszavar, keringésösszeomlás és halál) megakadályozására szorítkozott. Ma ott tartunk, hogy ha a koszorúeret kellő időben, az első tünetek megjelenése után, a lehető leghamarabb tudjuk katéterezni és tágítani, a szívinfarktus, vagyis a szövetelhalás létre sem jön. A múlt század kilencvenes éveitől fokozatosan teret nyerő (a legtöbbször értágításos és sztentfelhelyezéses) módszerek a heveny infarktus miatti kórházi halálozást a hatvanas években tapasztalt harminc százalékról világszerte – így hazánkban is – öt százalék alá csökkentették. Az esetek kétharmadában az ér elzáródását hirtelen kialakuló trombus (vérrög) okozza. Ezt az érfalban levő plakk (kóros megvastagodás) felszakadása előzi meg. A katéterező kardiológus speciális eszközökkel először eltávolítja (kiszívja) a koszorúeret elzáró vérrögöt, ezután következik a tágítás, majd a sztent felhelyezése. (A sztent apró, cső alakú, speciális fémből készült fémrács.)

Most egy kínai orvoscsoport azt ajánlja, hogy a mai gyakorlattól eltérően a trombus leszívása és a koszorúér tágítása után az orvos ne azonnal („egy ülésben”) helyezze fel a sztentet, hanem újabb katéterezéssel, egyhetes várakozás után. A tudományos közlemény a Canadian Journal of Cardiology című szaklap októberi számában jelent meg. A Lian Tang vezette orvoscsoport a chengshai egyetem Xiangya kórházának kardiológiai osztályán 87 beteget vont be a tanulmányba. Valamennyi eset sürgős volt, a betegeket heveny szívinfarktussal szállították a kórházba. Negyvenhét betegnek a tágítás után azonnal felhelyezték a sztentet, negyven esetben viszont csak egy hét múlva. A két betegcsoport összehasonlításakor mind a szövődményadatok, mind a vérrög-eltávolítás és koszorúér-áramlás, továbbá a szívműködés más ismert, számmal kifejezhető objektív paraméterei már a katéterezés után, aztán a féléves nyomon követés során is arra utaltak, hogy a késleltetett módszer a jobb.

A szaklap ugyanezen számában szerkesztőségi kommentár is megjelent. A szerzők, Marc Jolicouer és Jean-Francois Tanguay, emlékeztetnek: 2004 óta a késleltetett sztentbeültetéssel már más kutatók is foglalkoztak. A módszer vitatott, de elképzelhetőnek tartják, hogy bizonyos betegeknél a jövőben alternatív lehetőségként a késleltetést kell választani. Merőben eltérő véleményen van dr. Major László főorvos, az Állami Egészségügyi Központ szívkatéteres kardiológusa. A ma egyedül érvényes szakmai ajánlás heveny szívinfarktusnál a minél hamarabb végrehajtott katéteres beavatkozás. Azaz: a vérrög eltávolítása, az ér kitágítása és sztent beültetése. A plakk felszakadását elszenvedett, trombusszal eltömeszelt kritikus érszakasz mechanikus rögzítés (sztentbeültetés) nélkül nagyon is hajlamos gyorsan újra elzáródni. A mostani kínai és néhány korábbi közlemény tehát szembemegy a nagy beteglétszámon igazolt nemzetközi gyakorlattal. A tanulmányban bemutatott esetek száma csekély, egyáltalán nem elégséges messzemenő következtetések levonásához. Ez – mondja dr. Major főorvos – a vizsgálat leggyengébb pontja, nem szólva a kétszeres katéterezés tetemes költségéről.

Nem véletlenül hangsúlyozza Stanley Nattel, a kanadai szaklap főszerkesztője is, hogy a késleltetett sztentbeültetés igazolásának bizonyító erejű klinikai vizsgálatai még igencsak hiányoznak.