Legalábbis ezt a lehetőséget ígéri a texasi Lubbockban dolgozó John Fleming, a Silver Eagles Energy cég és Tim Maxwell, a Texasi Műegyetem munkatársai által kidolgozott megoldás. Eredményeik egy százéves módszeren, a két Nobel-díjjal is jutalmazott Haber–Bosch-eljáráson alapulnak (ez hidrogénból és a levegő nitrogénjéből szintetizál ammóniát).

A Fleming és társai által kifejlesztett eljárás elve viszonylag egyszerű. Egy dugattyú gyors lökéssel összenyomja a betáplált hidrogént és nitrogént, amely felmelegszik 400 Celsius-fokra. A keverék bekerül egy vasoxid katalizátort tartalmazó kamrába, itt begyullad és tovább melegszik. A folyamat eredményeként ammónia jön létre, amely egy újabb kamrában kitágul és lehűl szobahőmérsékletre. Eközben elmozdít egy másik dugattyút, az ebből származó mechanikai energiát pedig visszajuttatják a kompresszorhoz. Ezáltal csökken a rendszer energiafogyasztása, vagyis jelentősen megnő a hatásfoka. A folyamat végén hőszivattyú segítségével a keveréket mínusz 75 fokra hűtik és így fejtik tartályba. A kutatók szerint az eljárás egyik nagy előnye, hogy az egész berendezés befér egy szabványos konténerbe, teherautóval szállítható a töltőállomásokhoz, és ott, helyben, naponta több ezer (sőt akár tízezer) liter ammónia állítható vele elő. Ráadásul moduláris a kiképzése, tehát több tartály is alkalmazható egy helyen, ha növekszik a felhasználói igény. Mivel egyszerűen szállítható, távoli, csővezeték nélküli térségekben is jól használható, ha van ott villany és víz. Nem meglepő, hogy a kutatók már az USA hadseregétől is kaptak megbízást, mert eredményeik nagyon jól alkalmazhatók a harcmezőkön. A módszer érdeme a viszonylag olcsó gyártás, és további előnye, hogy az ammónia könnyebben tárolható, mint az üzemanyagcellákban használt hidrogén.

Nemcsak harci, hanem „békés” járművek is használják már az ammóniát: 90 százalék benzin és 10 százalék ammónia arányban – állítja Fleming. Sőt, az úgynevezett rugalmas üzemanyagos gépkocsik, amelyeket benzin és etanol keverékére állítottak át, szintén módosíthatók oly módon, hogy akár 85 százalékban ammóniával üzemeljenek. Persze, ezeket azért fel kell szerelni speciális tartállyal, amelyben nyomás alatt tárolják az ammóniát. A sikereket látva a kutatók már dolgoznak olyan motorokon, amelyek színtisztán csak ammóniával működnek. Mindenesetre biztatónak látszó momentum, hogy a Flemingék által kidolgozott hidrogén-előállító módszer fajlagos költségei állítólag közel fele akkorák, mint a hagyományosoké. A biztonsági intézkedések azonban még nyilván jelentős fejlesztési munkákat igényelnek, hogy a mérgező ammóniával szemben megvédjék a használókat, és mivel robbanásveszélyes lehet, ezért hőtől, különösen napsugárzástól védett módon kell tárolni. Igaz, a „hagyományos” benzin is gyúlékony anyag, de annak biztonságos alkalmazására már sok évtizedes, kiforrott módszerek és eszközök léteznek.

A jövő tiszta energiája?