Az emberiség lélekszáma csak a XVIII–XIX. század fordulója körül lépte át az egymilliárdos határt, a második milliárdra (1927-ig) 130 évet, a harmadikra (1960-ig) 33 évet, a negyedikre (1974-ig) 14 évet, az ötödik milliárdra (1987-ig) 13 évet kellett várni. A hatmilliárdodik ember 12 év elteltével, 1999. október 12-én Szarajevóban született meg. Eltelt újabb tizenkét év, és az ENSZ számításai szerint feltehetőleg 2011. október 31-én valahol Indiában megszületik a hétmilliárdodik ember.

Wolfgang Lutz, az osztrák népesedési intézet munkatársa szerint persze nem kell komolyan venni ezt az időpontot, az ENSZ jóslása nem több hasra ütésnél. Az ő becslése szerint a hétmilliárdot a legkorábban 2013-ban érjük el, de az is lehet, hogy csak 2020-ban. Hania Zlotnik, az ENSZ népesedésügyi szakértője a New Scientistnek nyilatkozva védte az intézmény által megjelölt dátumot, de elismerte, hogy a népességmérésben rejlő hibák miatt néhány hónapos, de akár egyéves eltérés is elképzelhető. A bizonytalanság magyarázata, hogy még a fejlett országokban sem tudják, pontosan mennyien élnek az államhatáron belül – a népszámlálások háromszázalékos eltérést is tapasztalnak a várt és a kapott eredmények között –, a fejlődő országokban pedig sokkal nagyobb a pontatlanság.

Hogyan mondhatnánk pontos értékeket, mikor az elmúlt időszakban alaposan változott a nők termékenysége is? Ma egy hölgy átlagosan 2,5 gyermeknek ad életet, feleannyinak, mint amennyit az ő nagymamájának a korosztálya produkált. A kilencvenes évektől már az afrikai országokban is csökkenni kezdett az egy anyától születő gyermekek száma, azaz a világon utolsóként a fekete kontinensen is megkezdődött az úgynevezett termékenységi átmenet. A „fejlődő” országokban a modern fogamzásgátlók elterjedése volt a gyerekszámcsökkenés legfontosabb kiváltó oka, de segítettek szigorú állami intézkedések (mint a kínai egygyermekes modell), az iskolázottsági szint növelése is.

Az elmúlt évtizedek termékenységcsökkenésének hatására a következő évtizedekben a népességnövekedés tempója feltehetően erőteljesen lassul. Az ENSZ szakemberei mindig több forgatókönyvet készítenek, azonban a legvalószínűbbnek (az úgynevezett közepes változatnak) az eredményei szerint 2050-ig bolygónk lélekszáma megközelítheti a 9,3 milliárdot. Az évszázad második felében tovább lassul a népességnövekedés, ennek ellenére a föld népessége 2100-ra így is kissé meghaladhatja a 10 milliárd főt. A jövőbeli termékenység szintjét a közepes modellben szereplőnél 0,5 gyermekkel magasabbra becsülő változat 2050-re 10,6 milliárd, 2100-ra pedig már 15,8 milliárdos népességet vetít előre. A legkedvezőbb előrejelzés alapján, mely a közepes változatnál „fél gyermekkel” kisebb termékenységgel kalkulál, a föld népessége 2050-re eléri a 8,1 milliárd főt, ezután azonban csökkenni kezd – jelent meg idén nyáron a KSH Népességtudományi Kutatóintézet Korfa című kiadványában.

A világ népességének 42 százaléka mind több adat szerint már most is olyan alacsony termékenységi szintű országokban él, ahol a nők nem szülnek annyi gyermeket, amennyi a népesség szinten tartásához elegendő. Ebbe a csoportba sorolható Izlandon és Írországon kívül Európa szinte minden országa, s e csoportba tartozik Kína, Brazília, Chile, Vietnam, Libanon, Oroszország és Ukrajna is. Bolygónk lakosságának további 40 százaléka olyan országokban él, ahol a termékenység szintje közepesnek mondható. Ezekben az országokban minden nőre 1-1,5 megszületett leány gyermek jut. A föld népességének jelenleg csak 18 százaléka él olyan országokban, ahol a termékenység szintje magasnak mondható, s ahol egy nőnek átlagosan több mint 1,5 lánya születik. Ezen országok közül 39 Afrikában, 9 Ázsiában, 6 Óceániában és 4 Latin-Amerikában található.

Eközben a várható élettartam az országok mindhárom csoportjában emelkedni fog. Elsősorban az egészségügyi szolgáltatások szélesebb körű elterjedésének, valamint az élelmezés javulásának köszönhetően a „világátlag-életkilátások” hossza 1950 óta mintegy másfélszeresére nőtt. 2005 és 2010 között a legalacsonyabb várható élettartamot (ez 56 év) a legmagasabb termékenységi szinttel rendelkező országokban figyelték meg, ezt az AIDS nagyfokú elterjedésével magyarázták. Az elkövetkezendő évtizedekben azonban az AIDS és más betegségek okozta elhalálozások száma várhatóan csökkenni fog, ami a várható élettartam 69 évre emelkedését hozza 2050-re, s 77 évre növeli 2100-ra. A közepes termékenységi szinttel jellemezhető országokban 2005 és 2010 között az életkilátás átlagosan 68 év volt, ez az évszázad közepére 77, majd az évszázad végére 82 évre nő.

Mindent összevetve a kevésbé fejlett országok össznépessége a következő négy évtizedben 5,4milliárdról 7,6milliárdraugrik. Afrika népessége a jelenlegi 1,02mil liárdról csaknem 3,6 milliárdra duzzad 2100-ig, azaz több mint megháromszorozódik. A német népességkutató intézet előrejelzése szerint India 2021-ben lekörözi Kínát, s átveszi a föld legnépesebb országa címet. Ezzel szemben Európában csökken a lakosság lélekszáma: a mai 738 millió fővel szemben 90 év múlva várhatóan csak 674 millió ember él majd az öreg kontinensen. Kérdéses, hogy a föld egyáltalán el tud-e tartani ennyi embert.

Nagyon sok becslést készítettek már a kutatók arra, mennyi lehet az ökológiai szempontokból adódó maximális lélekszám, ezek szerint az emberi népesség felső határa valahol 7,5 és 12 milliárd fő között lehet. Azt azonban határozottan tudjuk, hogy fenntartható módon, a magyar életszínvonalon a föld 4,2 milliárd embert tudna eltartani. A mai hétmilliárdos népességnek nagyjából a hondurasi szinten kellene élnie ahhoz, hogy ne zsigerelje ki a természetet. A földnek ma már a tartalékait éljük, hiszen 2011. szeptember 27-én értük el az úgynevezett „ökológiai túllövés” napját, amikortól az emberiség már több természeti erőforrást használ fel, mint amennyit egy év alatt a természet elő tud állítani. Más szóval, az emberiség idén egy hajszállal kevesebbmint kilenc hónap alatt felélte mindazt, amit a föld erre az évre adni tudott.Három hónapon átmár a jövőnket jelentő tartalékokat fogyasztjuk, ma már „hitelből” élünk.

Ez a dátum az éves naptárban évről évre előrébb csúszik.

A magyar korfa

Magyarország népessége már az 1980-as évektől csökken – olvasható a Kapitány Balázs által szerkesztett Korfa című kiadványban. Az ENSZ becslése szerint a 2010-es 10 milliós népességszám 2050-re 9,2 millióra apad, a várható élettartam a férfiaknál a jelenlegi 69,5 évről 76,5 évre, a nőknél 77,6 évről 83,4 évre emelkedik – a 65 évesnél idősebbek aránya a jelenlegi 16 százalékról 25 százalék fölé nő. A KSH által a 2001-es népszámlálást követően készített számítás valamivel borúlátóbb: eszerint 2050-ben már alig leszünk többen 9 milliónál. A magyar statisztikusok kisebb termékenységnövekedést feltételeznek, és magasabb várható élettartamra számítanak – a 65 év felettiek aránya szerintük 2050-re eléri a 30 százalékot. Noha a két előreszámítási változat eredményei között kisebb eltérések vannak, mindkettőből az látszik, hogy Magyarország népessége csökkenni fog, és egyre nagyobb lesz az idősek aránya.

Pilóta lenne a hatmilliárdodik

Bosznia-Hercegovina fővárosához, a Szarajevóhoz közeli Visoko egyik modern lakásában él a világ hatmilliárdodik embere, Adnan Nevic. 1999-ben 80 millió gyerek született a földön, az október 12-én 3,5 kilóval Szarajevóban világra jött, most tizenkét éves bosnyák fiú kiválasztását szimbolikus és gyakorlati érvek támasztották alá. A gyakorlati az volt, hogy akkor éppen Szarajevóban járt az ENSZ főtitkára, Kofi Annan. A szimbolikus jelentést az ő két héttel később, az ENSZ közgyűlésén mondott szavai világították meg, eszerint azzal, hogy a végéhez közeledő délszláv háború egyik sokat szenvedett népének újszülöttjét választották ki, „új fejezet kezdődött az emberiség történetében”. A helyi nevezetességnek számító Adnan manapság éli a hasonló korú gyerekek mindennapi életét. Kedvenc tárgya a földrajz, és pilóta szeretne lenni, hogy eljusson kedvenc országaiba.

Kánikula Kínában