Az egészségben korosodás tudománya néven rendezett fórum hosszú évek óta San Franciscóban dolgozó díszvendége két kollégájával, Carol W. Greiderrel és Jack W. Szostakkal az öregedéssel kapcsolatban lévő, kromoszómákat védő DNS-szálak, a telomerek és a telomeráz enzim felfedezéséért részesült 2009-ben orvosi Nobel-díjban. A nem beavatottak számára úgy magyarázza el ezt a Nobel-díjat érő felfedezést, hogy amiképp a cipőfűző végén levő kis zárórész biztosítja, hogy a fűző ne bomoljon fel, úgy védik a telomerek, ezek a DNS-szál végén ülő ismétlődő rövid szakaszok osztódó sejtjeinkben a DNS épségét. Ép DNS nélkül pedig egészséges sejtekről, egészséges szervezetről nem beszélhetünk. A kutatási eredmények azt bizonyították, hogy a telomerek hosszából a sejt korára és várható élettartamára is lehet következtetni, azaz találtak egy olyan faktort, ami szoros kapcsolatban van az öregedéssel.

Az öregedés, főként annak milyensége pedig igen nagy probléma. Mert igaz ugyan, hogy a világ egyik jelentős gondja a túlnépesedés, az európai, köztük a magyar népszámlálási adatok azonban a népesség fogyásáról, ezzel párhuzamosan a társadalom fokozott elöregedéséről szólnak, miközben a várható átlagos élettartam meghosszabbodik. Vajon ez a két gond, az elöregedés és a jelenleg ezzel járó, a krónikus betegségek kezelése miatt a társadalomra hatalmas terheket rovó egészségügyi ellátás a fejlett országokban, és a túlnépesedés, alultápláltság miatti idő előtti halálozás a harmadik világban csak egy újabb ok az amúgy is meglevő feszültségek növelésére?

Elizabeth Blackburn, mint egy azok közül, akik az öregedés biológiai folyamatait sejt-, sőt molekulaszinten kutatják és részben már fel is tárták, szerencsére nem így gondolja. Természetesen a tudomány felől közelíti a kérdést, hiszen megoldást is ez nyújthat. Azt a kétségkívül óriási terhet, amit az öregséggel – most úgy gondoljuk – elkerülhetetlenül együtt járó krónikus betegségek kezelése jelent, úgy lehet a legkönnyebben elkerülni, ha a betegségeket időben felismerjük, még kialakulásuk, az első tünetek megjelenése előtt, és igyekszünk kialakulásukat megakadályozni. A professzor asszony szerint az öregedéskutatás eddigi legnagyobb vívmányai közé sorolható, hogy a telomerekkel kapcsolatban bebizonyosodott, hosszúságuk nemcsak az életkorral van kapcsolatban, de felismertek összefüggéseket a telomerek és bizonyos súlyos krónikus betegségek (pl. a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok) között is. Az Elizabeth Blackburn által is vezetett kutatások eredményei tehát segítséget nyújthatnak abban, hogy idősen is teljes életet élhessünk. Nem azt kutatják, hogyan élhetnénk örökké, hiszen ez biológiailag lehetetlen, sejtjeinkbe be van programozva maximális élettartamuk, de lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy egészségben éljük meg öregkorunkat, elkerülve a rettegett krónikus betegségek kialakulását.

A telomerekkel és az öregedéssel, a várható élettartam előrejelezhetőségével kapcsolatos kísérletek a közvélemény érdeklődését felkeltették. Ma már több cég is forgalmaz olyan teszteket (az egyik cég alapítója maga a Nobel-díjas tudós), melyek a telomerek hossza és állapota alapján elsősorban orvosi információkat közölnek a megrendelővel, akinek a számára kockázatot jelentő egyes betegségekre hívja fel figyelmét. Megfelelő életmóddal – életmódváltással – pedig szinte minden betegség megelőzhető. A professzor asszony kihangsúlyozta, mindenképpen helyes, hogy bárki hozzájuthasson ilyen információkhoz, de rögtön hozzátette, a tesztek eredményét nemcsak megfelelő hozzáértéssel és óvatossággal kell értelmezni, de így kell kiképezni azokat is, akik a megrendelőknek a tájékoztatást nyújtják. A kérdés etikai oldala sem kerülhető meg, ezért minden ilyen információt a lehető leggondosabban, a legnagyobb felelősséggel kell kezelni.

Igen érdekes volt meghallgatni véleményét a fejlett országok társadalmának elöregedése és a világ túlnépesedése közti „ellentmondás” kérdésében is. Matematikailag igazolható, mondta, hogy az életkor növekedése nem járul hozzá számottevően a világ túlnépesedéséhez, sokkal inkább a szegény országok helyzete az, amelynek javításáért a gazdagabbaknak kellene nagyobb erőfeszítést tenniük. Emellett hangsúlyozta, mennyire fontos szerepe van az oktatásnak. Jó arra gondolni, hogy a hosszabb, egészségben tölthető évekkel az emberek számára új távlatok nyílhatnak, akár két életpályára is lehetőség lesz, pl. orvosi pálya után átképezheti magát valaki fizikusnak. Sokkal többet lehet majd tanulni is – az erre való igényre jeleket látni –, de még a párkapcsolatokra is több idő marad.

Arra a kérdésre azonban, hogy ha mint Nobel-díjast megkérdeznék, mi lenne az a legfontosabb megoldandó probléma, amire minden kormány figyelmét fel kellene hívni, saját kutatási témája helyett a klímaváltozást emelte ki.

Az élettartam-előrejelzési tesztek adataival óvatosan kell bánni – figyelmeztet a kutató