Nagy valószínűséggel nem lakott területen értek földet a darabjai – ellenkező esetben erről beszámoltak volna a hírügynökségek –, hanem a majd egy hónappal ezelőtt megsemmisült amerikai UARS műholdhoz hasonlóan ez is az óceánba csapódott. A német űrkutatási iroda, a Deutschen Zentrums für Luftund Raumfahrt (DLR) tegnapi szűkszavú közlése szerint a Rosat műhold közép- európai idő szerint 3.45 és 4.15 között lépett be a légkörbe, és egy 80 kilométer széles sávban szóródhattak szét a becsapódáskor 450 kilométer/órás sebességgel zuhanó törmelékek.

A becslések szerint a 2,6 tonnásműholdból harminc kisebb-nagyobb darab, összesen 1,6-1,7 tonna fém érhette el a felszínt. A legnagyobb a 400 kilós, hővédő rendszerrel ellátott röntgentükör és annak tartószerkezete.Ugyancsak túlélhette a légköri izzást az optikai rendszer és több, karbonszálas kompozitból készült alkatrész.

A német űrteleszkóp kilencévnyi működése alatt mintegy 110 ezer csillagot és szupernóvát térképezett fel. Megfigyeléseit 90 perces keringési idővel 585 és 565 kilométeres magasságú pályán végezte. Mivel nem volt hajtóműrendszere, az 53. északi és déli szélességi kör között keringő, nyugdíjazott Rosat visszatérését nem tudták befolyásolni.

Az ismert űrhulladékok közül naponta átlagosan egy éri el a sűrű légkört. Az esetek döntő többségében ezek a fémdarabok nem érik el a földet, mert már a légkörben elégnek. A nagyobb műholdak közül, mint a Rosat és az UARS, amelyekből néhány alkatrész le is eshet, átlagosan évente egy jön vissza.

A légkörbe visszatérő űreszközöknek általában a 60-80 százalékuk semmisül meg. A szeptember 24-én lezuhant amerikai műholdból nagyjából 500 kilónyi törmelék érte el a Csendesóceánt. A műhold darabjai 480–1300 kilométeres sávban szóródtak szét, távol a szárazföldtől.

Ahogy arról lapunkban beszámoltunk, az UARS esetében 1:3200-hoz volt annak a valószínűsége, hogy aműholddarabok valakit megsebesítenek, a Rosat esetében ez az arány 1:2000-hez. Heiner Klinkrad, az európai űrügynökség (ESA) egyik vezetője a Space.com című honlapon azzal magyarázta a nagyobb veszélyt, hogy számítások szerint az űrtávcső jelentős része nem ég el a légkörben.

Az európai űrhivatal munkatársai szemléletes példákkal próbálják csökkenteni az emberek veszélyérzetét. Azt mondják: annak az esélye, hogy valaki egy adott évben visszahulló űrszemét miatt sérül meg, nagyjából 1:100 milliárdhoz. Annak az esélye, hogy valakit életének 75 éve alatt ér ilyen sérülés 1:1 milliárdhoz. Az űrből érkező sérülésnél hatvanezerszer nagyobb annak a valószínűsége, hogy valakit villámcsapás ér, és 27 milliószor nagyobb a sansz a gépjármű okozta balesetre.