SZÍNE

Három és félmillió magyar használója van a Facebooknak. Ha nem is mindegyikük űzi aktívan, mindennap, „beépülve” e tevékenységet, az összes telefonnal, tévével és internettel ellátott háztartásban nagy gyakorisággal van Facebook-használó is. (Cikkünk nem nekik szól...) Az internetet nem használók, nem face bookozók tömegei szembesültek viszont azzal a jelenséggel, hogy sokan önként, könnyedén, hatékonyan és játékosan csaknem a teljes társasági életüket egy internetes eszköz segítségével bonyolítják. Önkifejezésüknek, sőt önmegvalósításuknak is ez a terepe – életük olyan fontos része, mint akár a táplálkozás. Az ember társas lény, tehát a közösségi lét természetes, evolúciós szükséglet –ennek digitalizált, internetes formái a közösségi hálók.

Cégek, iskolák, civil szervezetek és állami intézmények is használják már kapcsolattartásra, érdekeik érvényesítésére – akár egymás ellenében is. Egy kisebb közösség, például egy iskola közösségi oldala a gyereket nevelők számára nyújthat értékes lehetőségeket. Kiválóan lehet itt közösséget építeni, eseményeket szervezni, véleményeket megismerni, vagy észrevenni a gyerekek problémáit, meglátni kimondatlan kérdéseit. Gyakorló, az online világban is jártas szülők és pedagógusok a megmondhatói, hogy miként lehet facebookozni és egyben időt megtakarítani. A megtakarított időben pedig szépen elindulni egy valódi közösségi tér, mondjuk egy színház vagy kirándulóhely felé... Nem szabad lemondani a közösségi oldalakon szocializálódó fiatalokról. Lehetőség szerint ott is velük kell lenni, vagy utánuk kell menni. Felnőtt korukban munkát fognak keresni, ügyfeleket, vevőket fognak szerezni a webkettőn vagy a web-n-en –a közösségi oldalakon. Fontos, hogy tudjanak ott okosan és felkészülten „mozogni”. Hatalmas előnyt jelent a tudatosság!

A tanárok, a szülők a kibertérben is valódi viselkedésmintákat mutathatnak. Ha az online tér használatára neveljük a gyereket, vele együtt uraljuk, használjuk ki az ő előnyére a virtuális tér sajátosságait, az mással nem pótolható, meghatározó közös élmény. A tévé előtt bambuló szülő gyerekei inkább lesznek függők, mint a felnőttek által rendszeresen beszélgetésbe, közös tevékenységekbe, közös facebookozásba bevont ifjú családtagok.

Mit taníthat egy felnőtt a gyereknek a neten? Például hogyan tegyen fel pozitív üzeneteket, fontos a sikerek közzététele, a korrekt képek, az online hálózatépítés, a kapcsolatok ápolása. Terjed, hogy már az érettségi elnökök is megnézik a vizsgáztatás előtt a maturanduszok Facebookprofilját!

A közvetlen reklámon kívül több módja is lehet a közösségi háló üzleti felhasználásának. Megbízónk számára megszervezhetjük Facebookon való jelenlétét. Ez csak technológiájában különbözik a „klasszikus” PR-ügynökségi szolgáltatásoktól. Ha beletartozik az adott háló (Facebook, Google Plus, LinkedIn) programozási lehetőségeit kihasználó speciális alkalmazások készítése is, akkor már korszerűbb a kínálat: volt magyar példa ismeretterjesztő face bookos játékra is.

Belső kapcsolattartási, információáramoltatási eszközként beépíthetjük a szolgáltatásait saját vállalatunk, szervezetünk működésébe. Emellett használhatjuk partnereinkkel, üzletfeleinkkel való kommunikációra, adatcserére is. Ehhez már mindenképpen komplex programozás és infrastruktúra szükséges, de a tevékenységbe belekóstoló nagy IT-cégek szerint úgy lehet két számjegyű költségmegtakarítást elérni, hogy a működés hatékonysága javul.

FONÁKJA

Sokunknak megvan az az élménye, hogy meghívja egy barátját, aki érkezése és a köszönés után valami terméket vagy szolgáltatást kezd népszerűsíteni. Amway, Oriflame, wellnessüdülések, befektetési tanácsok. Nos, pontosan ilyen a Facebook is. Az az alapvető üzleti modellje, hogy a használók nyilvánosnak megadott adatait eladja hirdető cégeknek, amelyek vagy magán a Facebookon, vagy más online, esetleg offline csatornán terméket, szolgáltatást kínálnak.

Aztán itt van a Facebook főnézete, az Üzenőfal, vagy a Hírfolyam. Ezen a tételek sorrendjét nem a használó határozza meg. Nincs olyan beállítás, hogy a „Legújabb legfelül” (idősorrend) vagy hogy X. Y. barátom bejegyzései idősorrendben legfelül, vagy a „zongoralecke” szót tartalmazó bejegyzések (idősorrendben), hanem a Facebook dönti el, mi a fontos.

A Súgóközpont (egyelőre angolul) az alábbiakat feleli: a „What is a top story?” (Mi a legfontosabbhír?) kérdésre:

„A legfontosabb tételeid azok, amelyeket a legutóbbi bejelentkezésed óta tettek ki, és mi úgy gondoljuk, érdekesnek fogod azokat találni.” Nem régóta van ez így: a Hírfolyamot a Facebook legutóbbi face-liftje (ráncfelvarrása...) alkalmával alakították át.

Egy éven belül háromszor változtatták meg az adatkezelési beállításokat, de még most sem deríthető ki egyértelműen, szabatosan, milyen beavatkozás mit és kik számára tesz láthatóvá az adatok és tevékenységek közül.

Sokan félnek attól, hogy a virtuá lis kapcsolattartás a valóságtól elrugaszkodottá teszi a felhasználókat. Mint minden eszközzel, ezzel is túlzásokba lehet esni. Főleg a fiatalok azok, akik nem vagy csak nehezen válnak meg a „történések” helyszínétől, sokszor szinte attól rettegnek, hogy kimaradnak valamiből, ha kilépnek a Facebookról. A másik stressz forrása szintén egy téves érzékelés: a közösségi oldalak „lájkolástól” hangos terében sokan azt érzik, hogy „mindenkit jó dolgok érnek, csak engem nem...” (A jelenség régi: 50 évvel ezelőtt telefonpániknak, 10 évvel ezelőtt e-mailpániknak, 5 évvel ezelőtt Blackberrypániknak most Facebook-pániknak hívják...) Nem szabad engedni azonban a csendben erősödő „morális pániknak”, amikor is ellenzői szemé ben az eszköz (a Facebook) válik egy egész nemzedékre jellemző viselkedési normaváltozás okának.

A Facebook alaposan kihasználja a nagy tömeg átlagának elő nyeit: ha kicsit is érdekelné, mit szólnak a magas jövedelműek vagy jobban hozzáértők, nem merészelne figyelmeztetés vagy értelmes magyarázat nélkül alapvető változtatásokat ráerőltetni a használókra. Ebbe az üzenőfal-átrendezésbe egy kisebb cég belebukott volna – de megint csak a vájtfülűek és a kockafejűek milliói elégedetlenkedtek, miközben az átlag használók százmilliói örvendeztek az újdonságokon: megint ingyen kaptak valamit.

Az a nyers igazság, hogy ha a Facebook annyira jó lenne, akkormár 600 millió felhasználóval – mintegy másfél éve – digitális közszolgáltatássá vált volna, és térdig járnánk az üzleti alkalmazásokban is.

Most, 800 milliónál, vita folyik arról, hogy tényleg nélkülözhetet len-e. Amikor 800 millió PC volt a világon (2000-ben), akkor az a másik 800 millió, aki meg tudta volna venni, kezét-lábát törte, hogy megszerezze – ennyire azért nem kívánatos a Facebook.

Vajon lemérhetjük már objektíven a Facebook hatásait?