Ez idáig úgy tudtuk, hogy a szoptatós anyák bimbóudvar körül elhelyezkedő apró kis mirigyeiben a zsíros-olajos váladék termelődése „csak” azért nő meg, hogy megvédje az emlő bőrét a nagy fizikai igénybevételtől, azaz az újszülöttek meglepően erős és mohó szopásától. E balzsamszerű anyag hatására csökken a bőr berepedésének veszélye, és ezáltal a fertőzés kockázata is (persze ez utóbbi csökkenésében az anyatej védőanyagai is segítenek...).

Most kiderült, hogy a Montgomery-mirigyek váladékát azért sem tanácsos letörölni, mert hat az újszülöttre is: a benne lévő – egyelőre ismeretlen összetételű – anyag illata vonzza a gyermeket. Minél több mirigy van – számuk öt és tizenöt között ingadozik –, annál élénkebben szopnak a babák. Mint Beonist Schal francia kutató, a Dijonban székelő Nemzeti Tudományos Kutató Intézet munkatársa bebizonyította, amennyiben a Montgomery-mirigyek száma kilenc vagy annál több, akkor az anyáknak előbb indul be a tejük, illetve az újszülött is gyakrabban és nagyobb kedvvel szopik. Sőt, már háromnapos korban megfigyelték, hogy ilyen sok mirigy esetén az újszülött szopáshoz kapcsolódó szájmunkája, fejmozgása is intenzívebbé vált. Az Early Human Behaviour (Korai Emberi Viselkedés) című szakfolyóiratban közölt kutatás 121 anya és újszülöttjeik adatainak tudományos elemzéséből jutott erre a következtetésre. Minél korábban tették mellre a gyereket, annál inkább érvényesült ez a hatás.

A kutató tehát megerősítette azt az egyre több bizonyítékkal alátámasztott tényt, hogy a szagingereknek nemcsak az állatoknál, de az embernél is jelentős szerep jut, jóval nagyobb, mint korábban gondolták. Schal reméli, hogy a Montgomery-mirigyek váladékából készült gyógyszerrel talán serkenteni lehetne a szopást, ami elsősorban a betegen és/vagy koraszülötten világra jött babáknál fontos, akiknek a szopási hajlandóságuk eredendően gyengébb. Dr. Kiss Eleonóra, a Péterfy Sándor utcai kórház újszülött- és csecsemőosztályának adjunktusa – aki egyben laktációs (szoptatási) tanácsadó is – egyelőre csak elméleti lehetőségnek tartja, hogy a mirigy „szagos” kivonatát a szopási nehézséggel küzdő kisbabáknál is bevessék. Úgy véli, az emlő illata a szopási hajlandóság egyik fontos tényezője. Nem elhanyagolható a testi kontaktus szerepe: ha a megszületést követően az újszülöttet az anya mellkasára helyezzük, akkor önállóan is képes – vagy legalábbis megpróbál „felmászni” a bimbóig, majd elkezd szopni. Ezt az is elősegíti, ha a magzatmázat nem töröltük le, a gyereket pedig, mintegy irányadóként, vezeti a bimbóudvar sötét színe is. Az is fontos (lenne), hogy a korán vagy betegen született újszülött is élvezhesse a bőrkontaktus előnyeit, amennyiben az állapota azt megengedi. És ekkor egyben élvezheti az emlő illatát is.

A szagkivonat segíthet