A Titán újabb titka tárul fel
A kutatók nagyon várják azokat az alkalmakat, amikor a Szaturnusz körül 2004-ben pályára állított amerikai Cassini űrszonda el-elhalad a bolygó Titán nevű holdja mellett. Az égitest ugyanis a Naprendszer talán legérdekesebb holdja, a földön kívüli élet kutatásával foglalkozó asztrobiológiai kutatások egyik célpontja. Legutóbb szeptember 12-én közelítette meg a holdat az űreszköz, az akkor végzett mérések kiértékelése már megkezdődött. Máig folyik ugyanakkor egy júliusban nyilvánosságra hozott kép elemzése. A felvételen látható egy körkörös alakzat, melynek vizsgálata akár az élet keresése szempontjából is fontos lehet.
A Titánnak vastag, elsősorban nitrogénből álló légköre van, melyben többféle szerves molekulát is megtalálhatunk. Mivel a felső légkörben található szerves anyag miatt az atmoszférán optikai tartományban nem látni át, a Cassini infravörös tartományban és fedélzeti radarantennája segítségével térképezi fel az égitest felszínét. Az Európai Űrügynökség egy kis leszállóegységet is épített a Cassini számára, amely a Huygens nevet kapta.
Az egység 2005 januárjában ereszkedett le a Titán felszínére. Leszállása során tavakat, „metán-etán-folyadék” gyűjtő területeket (sok közülük már kiszáradt), folyótorkolatokat fotózott – a szakemberek legmerészebb várakozásait fölülmúlva. A kutatók azóta alig várták, hogy a Cassini a Szaturnusz körüli pályája során elhaladjon a hold mellett. A radarantenna és az infravörös kamera segítségével a szonda további tengereket és még egy esetleges ún. kriovulkánt is lencsevégre kapott. (A kriovulkánoknál a láva szerepét a víz veszi át.)
A Cassini-programban részt vevő kutatók az Arizonai Egyetemmel együttműködésben egy idén júliusban nyilvánosságra hozott infravörös képen furcsa, nagyméretű, körkörös alakzatra lettek figyelmesek. A felvétel elemzése meglepte a szakembereket. A körkörös alakzat ugyanis egy óriási becsapódás vájta kráter nyoma is lehet. Ha valóban kráterről van szó, annak igen nagy kihatása lehet az asztrobiológiai kutatásokra.
A kráterszerű alakzat a rendkívül jó fényvisszaverő képességgel rendelkező, Ausztrália-méretű Xanadu nevű régió nagy részét foglalja el. A régió területén a mérések szerint viszonylag magas a vízjég koncentrátuma. Mindebből a szakemberek feltételezhetik, hogy a talált körkörös alakzat hasonlóképpen alakult ki, mint a Föld holdjának felszínén megfigyelhető sötét színű „tengerek”. Ezek szerint valamikor egy olyan óriási becsapódásra kerülhetett sor, amely áttörte a hold kérgét, s az alsóbb rétegből folyékony anyag, a Titán esetében víz tört fel. A víz kitölthette a krátert, létrehozva egy fagyott tengert, a Xanadu régiót.
Mindez közvetlen bizonyítékként szolgálhat arra a korábbi feltételezésre is, hogy a Titán kérge alatt folyékony víz alkotta réteg található. A mérések alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a hold felszíne alatt lehet a Naprendszer legnagyobb vízkészlete. Ha a Föld, a vízben gazdag Europa nevű Jupiter-hold és más égitestek vízkészletét összeadjuk, akkor sem közelítjük meg a Titánon található mennyiséget.
S hogy miért érdekes ez az asztrobiológiai kutatások tekintetében? A felszínen és a légkörben rengeteg szerves anyagot ismerünk: ilyen például az etán, a metán, a propán, az acetilén, de még az ammónia is. Valószínűsíthető, hogy a vízrétegben is sok szerves anyag található, s szinte bizonyos, hogy a vizet az óceánaljzati vulkáni tevékenység tartja melegen. Nem kizárt tehát, hogy a holdon megkezdődtek az élet megjelenéséhez vezető folyamatok. Bármennyire is izgalmas azonban mindez, maga az óceán nem vizsgálható, a kérgen való átjutáshoz ugyanis nincs módszerünk.
Ezért váltott ki a körkörös alakzat komoly érdeklődést a tudósok között. Az óceánrétegbe lemenni nem tudunk; viszont ha valóban a felszín alatti víz tölti ki a körkörös alakzatot, akkor annak vizsgálatával tulajdonképpen a föld alatti vízréteg (a kráter kialakulása kori) állapotáról is sok információt tudhatnánk meg.
Ahhoz persze, hogy egy ilyen helyszíni vizsgálatra gondolhassunk, be kell bizonyítani, hogy valóban ősi becsapódás nyomáról van szó. A „kráterfal” ugyanis nehezen azonosítható, s közel sem a más égitesteken látott kráterek képét mutatja.
S a vizsgálathoz persze még valamire szükség van, talán nem szükséges külön említeni: pénzre. Egy ilyen küldetés ára akár az öt-tízmilliárd dollárt is elérheti. Az Európai Űrügynökség és a NASA részletesen kidolgozta a TSSE (Titan-Saturn System Explorer) nevű űrszonda terveit, ami egy Szaturnusz körül pályára álló anyaszonda mellett egy Titánra leszálló egységből, valamint egy, a holdra indított légköri ballonból állna. Azonban a két űrhivatal együttes büdzséje sem képes fedezni ezt a kiadást, s bár a terveket nem törölték, a húszas évek végéig bizonyosan nem indul el az űreszköz.
