A Smart TV megnevezés takarja ezeket az intelligens, digitális képességeket, egyelőre jellemzően a tévébe épített böngészőt. De fokozatosan az intelligencia más jelei is mutatkoznak.

Az „USB timeshift” kifejezés azt jelenti, hogy a hozzá csatlakoztatott USB-tárolóra a tévé azonnal rögzíti az éppen nézett tartalmat. Így a tévézést meg lehet szakítani, és ott lehet folytatni, időeltolással, ahol abbahagytuk. Eddig ezt a csak a merevlemezes digidobozok (és persze a PC-k) tudták. Nyilván a tároló kapacitása határozza meg, mennyi lehet a maximális időeltolás, 16 GB kb. egy órára elegendő…

Két kicsi, de fontos lépés: 2011 karácsonyától minden, ekkorra megjelent új tévé le fogja játszani a nagy felbontású, legtöbbször MKV-formátumba rögzített filmeket, és a gyártók figyelmet fordítanak a tévébe épített méretező („felskálázó”, 1080 sorosra alakító) áramkörökre, vagyis a tévé médialejátszó képességei javulnak. Az eddigi tévék igen „buták” voltak akár a középkategóriás lejátszókhoz képest is. A 3D és egyéb „smart” képességek miatt a tévé (számítógép) processzora is erősödik, tehát okosodik.

A LED-ek kisebb mérete miatt lehetnek pengevékonyságúak a tévék. Ezek élvilágításúak, a fénycsövek helyett azoknál keskenyebb és kisebb fogyasztású LED-ek vannak a képernyő élein. Szintén a kis méret és az olcsóság tette lehetővé a „local dimming” (helyi kioltás) nevű képjavító technikát.

Ha a LED-eket nem a képernyő élére, hanem mögé teszik, akkor ki lehet azokat kapcsolni, amikor az előttük levő képrészlet amúgy is fekete. De sajnos annyira azért nem olcsó a LED, hogy minden egyes képpontnak (a full HD tévében 2 milliónyinak) saját kis háttérvilágítása legyen. Úgyhogy 32, 64, 128 vagy több, de mostanáig ezernél kevesebb LED-es panelből áll a „full LED backlight” szavakkal jellemzett megoldás. A helyi kioltás hátránya, hogy a sötét háttéren levő világos képrészeket „ködfelhő” veszi körül: a világos részletnél sokkal nagyobb amiatta bekapcsolt háttérvilágítás-panel, és a mégoly fejlett LCD sem képes a fényes fehér háttérvilágítás teljes kitakarására. Ezért a „local dimming” mindig kikapcsolható. De azért a helyi kioltásos tévéknek érzékelhetően jobbak a színei (a fekete „mélysége” minden szín élénkségének segít), az a kis ködösség lehet a film hibája is…

A LED-ek gyorsabban kapcsolnak ki és be (tudhatnánk: az infra-távirányító és -adatátvitelmegahertzes frekvenciájú fényvillanásokkal működik), ezt ki lehet használni arra, hogy a képváltások közötti néhány ezredmásodperces szünet alatt a háttérvilágítás is kialszik – ez is növeli a fekete mélységét. „Scanning backlight” néven keressük ezt a technológiát.

Ott ülünk tehát a tavaly vett, hifiwifi, okos Bluray-lejátszónk, a tavalyelőtti, 82 centis, HD ready tévénk és a hangtalan, fényes fekete házú, HD-tévévevő kártyával felszerelt okos PC-nk előtt. Szeretnénk egy nagyobb, full HD tévét, de a már meglévő okosságokra nincs szükségünk. A kínálatban lévők viszont mind „okosak”.

A magyar kábeltévé-szolgáltatók pedig ránk kényszerítik a szintén okos, de kevésbé kiváló megjelenítő képességű digidobozaikat. Pedig a drága, jó, új tévékben van kártyafoglalat is a dekódoló (másolásvédő…) kártyának. Igazán figyelembe vehetnék a szolgáltatók, milyen termékekkel szeretnék az ügyfeleik élvezni a szolgáltatásaikat.

Sok meglévő okosság helyett egy új