Az egészség nem mérhető mérlegen
A túlsúly nem jelent automatikusan fokozott egészségügyi kockázatot, és nem minden esetben hasznos a súlycsökkentés – állítják annak a vizsgálatnak a szerzői, amelyet nemrégiben tett közzé a neves orvosi szakfolyóirat, a Canadian Medical Association Journal. Az Alberta Egyetem munkacsoportja olyan új tesztet dolgozott ki, amellyel megállapítható, ki az, akinek az egészsége a leginkább veszélyeztetett a testtömege miatt. Ráadásul sokkal pontosabb „helyzetjelentés” kapható vele, mint a jelenleg elterjedten használt testtömegindex alapján.
A testtömegindex – angol elnevezése alapján rövidítve BMI-ként is szokták emlegetni – a testmagasságból és a testtömegből számítható ki (a kilogrammban megadott testtömeget kell elosztani a méterben mért testmagasság négyzetével). Ha értéke 18 és 25 közötti, akkor a testtömeg normálisnak tekinthető. A kisebb érték kóros soványságra, a nagyobb túlsúlyra, a még nagyobb (30 felett) elhízásra utal. Bár a BMI gyors besorolást tesz lehetővé, elnagyoltnak tekinthető, hiszen nem vesz figyelembe semmi mást, ami befolyásolhatja az egészségi állapot alakulását. A BMI további korlátja, hogy nem ad képet arról, mennyi az izmok tömege és mennyi a zsíré, és ez utóbbi mely területeken rakódott le leginkább, nem tesz különbséget testtípusok, genetikai adottságok és etnikai csoportok között sem. Mégis hasznos, hiszen a megfigyeléseket összegző tanulmányokból tudjuk: 25-ös érték felett a BMI 5 ponttal való emelkedése a korai halál esélyének 29 százalékos növekedésével jár, sőt, ha valaki szív-érrendszeri betegségben is szenved, akkor ez a növekedés már 41 százalékos (ha pedig cukorbeteg, akkor ennél is nagyobb).
A szakemberek folyamatosan kutatják, miként lehetne a BMI-vel nyerhetőnél árnyaltabb képet kapni egy-egy elhízott páciens állapotának várható alakulásáról. Viszonylag gyors módszert keresnek, ami alapján a beteg azonnal tanácsokat kaphat, az orvos pedig kapaszkodót a szűkös egészségügyi források jobb elosztásához. Esetleg azt is segít meghatározni, kinél érdemes műtéti úton beavatkozni. Most olyan ötpontos (0-tól 4-ig tartó) skálát (Edmonton-skála) dolgoztak ki, amely figyelembe veszi a társbetegségeket és a szervezet működési állapotát.
„Az új indexszel teljesen megváltozhat az elhízottsághoz való hozzáállásunk” – véli Arya Sharma professzor (Alberta Egyetem), az új skála kidolgozója. „Nem létezik egészséges testsúly – az egészség nem mérhető mérlegen” – tette hozzá. Módszerével mindenkinél gyorsan meghatározható, mekkora az egészségét fenyegető veszély. Egy elhízott, 30-as testtömegindexű páciens 0-s besorolást is kaphat az Edmonton-skálán, ha semmilyen egyéb kockázati tényezőt nem találnak nála, de lehet a besorolása 3-as is, ha elhízottságával összefüggésbe hozhatóan már súlyos szervkárosodások alakultak ki nála, például volt már szívinfarktusa, nagyon magas a vérnyomása, előrehaladott a cukorbetegsége stb.
„A testtömeg helyett tehát az alapján kell megítélni az állapot várható alakulását, hogy összességében milyen az illető egészsége” – magyarázza a célt dr. Jennifer Kuk (New York Egyetem). A közel 30 000 ember adatait az Edmonton-skála alapján feldolgozó munkacsoportja azt találta, hogy jóval kevesebb haláleset fordult elő a követési időszak alatt azok körében, akiket a 0-s (nincs kockázati tényező) és 1-es (van kockázati tényező, de tünetet még nem okoz) csoportba soroltak. Azoknál pedig, akik a 2-es (fennáll az elhízással összefüggésbe hozható betegség, de nem súlyos) vagy a 3-as (súlyos társbetegség) csoportba soroltak, jóval nagyobb kockázatnak voltak kitéve a követési időszak alatt. Azt is kimutatták, hogy a 2-es és 3-as csoportbeliek kevésbé voltak hajlandók diétázni, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani és nagyobb valószínűséggel dohányoztak.
Magasabb Edmonton-besorolás mellett a testsúly ingadozása is jellemzőbbnek bizonyult. Mivel a szervezet számára kevésbé megterhelő, ha súlytöbblettel kell megbirkóznia hosszú időn át, mint ha gyakran ingadozik a testtömeg, Sharma professzor szerint át kell gondolni azt az üzenetet is, hogy a túlsúlyosaknak és kövéreknek mindenáron fogyniuk kell. Hozzáteszi: aki fitt marad, testtömegétől függetlenül kisebb pontszámot ér el az Edmonton-skálán.
A professzor szerint sok olyan kövér pácienst találtak, akit a nullás csoportba tudtak sorolni. Minél kövérebb azonban valaki, annál nagyobb az esélye, hogy előbb-utóbb a 2-es vagy 3-as csoportba kerül. „Azt pedig, hogy nem minden túlsúlyos vagy kövér embernek kell komoly egészségügyi kockázattal szembenéznie, nem szabad úgy értelmezni, hogy nem árt egy kis súlytöbblet” – hangsúlyozta a szakértő.
Dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének adjunktusa szerint az új módszer mindenképpen hasznos. Álláspontja szerint akkor lenne a legjobban kihasználható, ha beépítenék azokba a háziorvosi számítógépes programokba, amelyeket ma már több ezer praxisban alkalmaznak Magyarországon. A magas vérnyomás területén az ilyen szoftverek már eddig is feldolgozták a társbetegségeket (például diabétesz) és kockázati tényezőket (például magas koleszterinszint, dohányzás), és minél több ilyen rizikótényezővel kellett számolni az adott betegnél, annál figyelemfelkeltőbb színnel jelzik az orvos számára: itt valamit tenni kell! E szoftverek azonban többnyire nem térnek ki a testsúlyra, a BMI-re. Az új pontrendszer beépítése nem járna semmilyen plusz időráfordítással: amint az orvos belép a páciens számítógépes „kartonjába”, megjelenhetne ez az új pontszám is. Ez újabb motivációt jelenthetne az orvos számára, hogy beszéljen a testsúlytöbbletről, a beteg pedig egy újabb jól érthető kapaszkodót kaphat azzal, ha orvosa megmutatja neki, hogy hol áll éppen az ötfokozatú skálán.
Torzsa doktor kiemelte: egyre több a túlsúlyos és az elhízott fiatal. Nekik talán még nincsenek egyéb betegségeik, így az új skálán a nullás kategóriába kerülhetnek. De ha dohányoznak, nem mozognak és a koleszterinszintjükre sem figyelnek különösebben, hamar a 3-4-es kategóriában találhatják magukat. Így az új skála esetükben egy sajátos alku megkötéséhez is segítséget nyújthat: akik nem akarnak lefogyni, de hajlandók fitten tartani magukat és eldobni a cigarettát, tovább maradhatnak a nullás értéken. Előbb-utóbb azonban nekik is fogyniuk kell.
