Kezdődik a Nobel-díjak hete: Vagy bejön a tipp, vagy csodálkozunk
Tudni nem, legfeljebb sejteni lehet, hogy kik nyerik el az idén a Nobel-díjakat. Azután vagy bejön a sejtés, vagy nagyot csodálkozunk. Annyi bizonyos csupán, hogy a 2011. évi tudományos Nobel-díjak közül az orvosi-élettani győztesét október harmadikán, a fizikaiét negyedikén, a kémiaiét pedig ötödikén jelentik be Stockholmban. Három hazai kutatót arra kértünk, saját szakterületén próbálja megjósolni, hogy milyen felfedezés kaphatja meg az elismerést.
Fizika „Részecskefizikusként illik azzal a várakozásommal kezdeni, hogy idén nem (!) részecskefizikai eredménnyel nyerik el a díjat – nyilatkozta lapunknak Patkós András. A mi területünkön az elmúlt harminc év összes jelentős felfedezéséért kiadták már a díjat, mintegy kikövezve az utat a Higgs-részecske várva várt felfedezői számára. Miután ebben az évben nem volt áttörés, a részecskefizika türelemmel várhat” .
A kondenzált anyag fizikája a másik gyakran jutalmazott terület. E területen belül Anton Zeilinger, a bécsi tudományegyetem professzora a csoportjával a kvantuminformatikát megalapozó kísérletek sorát végezte el, többek között a kvantumkommunikáció lehetőségét is bizonyítva. A magyar fizikus néhány évre előretekintő bizakodással említi, hogy a kvantumoptika egy másik dinamikusan fejlődő területének, az ultrarövid lézerimpulzusok és az anyag kölcsönhatásának világszerte elismert szaktekintélye Krausz Ferenc, az MTA külső tagja, a garching-i Max Planck Intézet egyik igazgatója.
A legnagyobb esélyt mégis az asztrofizikai kutatás alapvető fontosságú felfedezései valamelyikének adja Patkós András. Az ősgalaxisok kialakulásához vezető legelső anyagsűrűsödések minden eddiginél finomabb égtérképét köszönhetjük például a 2010-ben lezárultWilkinsonMikrohullámú Anizotrópia Próba (WMAP) űrmiszsziónak. Neveket nem említ, mert ennek a nyolc USA-beli egyetem összefogásával működő programnak legalább két tucat kiemelkedő tudományos személyiségből álló irányító csoportja van. A magyar fizikus szerint a megfigyelő és a kísérleti kutatások élvonalában egyre anakronisztikusabb egykét vezető személyiség kiemelt díjazása.
Egy másik Nobel-esélyes asztrofizikai felfedezés az univerzum gyorsuló tágulását bizonyító megfigyeléssorozat, amelyet 1998-ban indított el két egyesült államokbeli csoport. Távoli szupernóvák távolodási sebességét vetették össze távolságukkal. A várt lassuló távolodás helyett tapasztalt gyorsulást egy szokatlan gravitációs tulajdonságú, nem vonzó, hanem taszító kozmológiai anyagfajta (az ún. kozmológiai állandó) létezése magyarázhatja.
Orvosi „Három területet tartok esélyesnek, de lehet, hogy egy negyedik ér most orvosi-fiziológiai Nobel-díjat” – mondta lapunknak Falus András akadémikus. Az egyik esélyes tudományág az epigenetika, vagyis minden, ami a DNS-molekula nukleotid sorrendjében meghatározott tulajdonságokon túl a génműködés szabályozásában részt vesz. Az egyedfejlődés mellett különösen a táplálkozási, mozgási vagy stressz hatások, illetve a dohányzás befolyásolhatja az örökölt információk átírását. Az átöröklődő tulajdonságok szempontjából sem mindegy tehát, hogy mit eszünk, mennyit mozgunk vagy hogy milyen stressz állapotban élünk.
A második izgalmas kérdéskör a molekuláris evolúció, ami arra mutat rá, hogy az emberi genom messze nem olyan stabil – például az úgynevezett ugráló géneknek köszönhetően –, mint amilyennek eddig gondoltuk. A harmadik befutónak tűnő témakör az úgynevezett hulladék DNS szerepének, azaz a szabályzó hatású mikro-RNS-ek sajátosságai nak feltárása lehet. Falus András szerint a magyarok közül az agykutatók lehetnek a legközelebb az orvosi Nobel-díjhoz, közülük is az Agy-díjas Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter.
Kémiai Hasonlóan óvatos Perczel András kémikus, Bolyai-díjas akadémikus. A kémiának ma legalább három nagy területe van: a szintetikus kémia, az anyagtudomány és nanokémia, illetve az élettudományok kémiája. Kémiai szintézisért kapott például 1994-ben Nobel-díjat Oláh György, illetve tavaly a szerves molekulák szintézisében alkalmazott katalizátoros eljárásért két japán és egy amerikai kutató. Az anyagtudományok kémikusai bő tíz éve vehettek át Nobel-díjat a vezető polimerekért (Heeger, Mac-Diarmid és Shirakawa; 2000), illetve korábban a fullerénért, ám Perczel András nem lát olyan igazán kiugró és egynéhány személyhez köthető eredményt, ami ezt az ágazatot részesítené látványos előnyben. Ezért is az élettudományok kémiájának művelőit tartja a legesélyesebbeknek a magyar kémikus.
Az utóbbi tíz év egyik legfontosabb eredménye a belsőleg rendezetlen fehérjék megismerése – ezen a területen egészen kiváló eredményeket ért el külföldi kutatók mellett például Tompa Péter magyar tudós. Hasonlóan fontos eredmény a fehérjeaggregáció – az oldhatatlan fehérjék felszaporodása és az ezzel kapcsolatos betegségek – pontosabb megismerése. A kémia egyetlen igazi, szabatos és átfogó elmélete, a kvantumkémia is szóba jöhet hamarosan, nohaWalter Kohn és John Pople e téren tett kimagasló munkásságát 1998-ban már elismerték a díjjal, de tudni kell, hogy ennek eredményei talán még túl messze állnak a gyakorlati hasznosítás fontos kritériumától. Hogy hasonlóképpen gondolkodnak-e a döntést hozó bizottságokban, az ma, holnap és holnapután kiderül.
