Amerikai kutatóknak az az ötlete támadt, hogy bevonják a lakosságot a robotok fejlesztésébe. Bárki bármire megtaníthat egy robotot interneten keresztül, ha figyelembe veszi a robot lehetőségeit. Feltételezésük szerint ezek a műveletsorok teljesen emberszabásúvá varázsolják a gépet. Ennek megfelelően önkéntes vállalkozók műveleteket (pl. egy csavar becsavarása) mutatnak meg az interneten keresztül a robotnak, amely az általa „értelmezett” műveletsort eltárolja a memóriájába. Ha ezután egy ilyen feladatot kap, akkor a nettanítótól ellesett műveletsort ismétli el. Szakértők szerint a robot ezzel sokkal emberibb módon végzi a feladatát, mintha mérnöki pontossággal megtervezett műveletsort hajtana végre.

Chad Jenkins a Brown University robotika kutatója a konyhai robotok „fejlesztését” bízta az internetes felhasználókra. A feladat egy robot mozgatása és tevékenységének irányítása volt a konyhában. Edényeket kellett a szekrényből elővetetni, tárgyakat mozgatni, és egyszerű műveleteket elvégezni a főzés előkészítéséhez.

Jenkins másik kísérlete egy kerekeken guruló robot irányítása volt egy labirintusban. A vállalkozók feladatmegoldásainak összesítésével Jenkins egy minden addiginál jobb stratégiát dolgozott ki a labirintusfeladat megoldására.

Szakemberek nagyon ígéretesnek tartják a módszer alkalmazását a robotikában, habár van egy gyenge pontja az eljárásnak. Mivel a robot cselekvési spektruma sok felhasználói megoldás átlaga alapján készül, ezért ha valaki egy meghatározott koncepció alapján speciális cselekvési sort végeztet a robottal, akkor az egy idő után „kifogy” a panelekből és nem tudja megoldani a feladatot.