Spórolási csomagok az ablakban
A díjak monoton csökkenéséről egyelőre mégsem beszélhetünk: a csomagok összeállításánál a szolgáltatók nem a felhasználói igényeket, hanem a saját érdekeiket követik, és az egyes cégek között még mindig nincs valódi árverseny, így a szolgáltatásokat továbbra is a nyugat-európai árszintnél drágábban kapjuk.
Az egyik jól ellátott közép-magyarországi régióban (vásárlóerő szempontjából az ország egyik legtehetősebb kistérségében) elvben közel tucatnyi szolgáltatótól lehet triple play (internet+tévé+telefon) csomagokat vásárolni.Mivel az egyes kombiná ciók tartalma – a sávszélességet, a lebeszélhető perceket és a nézhető csatornákat tekintve) nagymértékben különbözik, az ajánlatokat nehéz összehasonlítani, ám ha az alsó árkategóriában az ár/érték arány alapján válogatunk, rögtön tisztábbá válik a kép: valójában a UPC (a Fibernet bekebelezője) és a Digi TV küzd itt egymással.
Hasonló a helyzet más vidékeken is: ha az árak összevetését megkönnyítő telko.hu oldal ártáblázatait végigböngésszük, és végiggondoljuk, hogy mi lehet a számok mögött, az első pillantásra ádáz árharcnak tetsző vetélkedés inkább egy békés piacfelosztásnak látszik, régiónként egy-két hegemón szereplővel és több „futottak még” kategóriájú versenyzővel.
A fentiek ellenére elmondható, hogy aki okosan választ a kínálatból, elvben érdemi megtakarítást érhet el a csomagokkal. A szóban forgó régióban ilyen háromelemű pakk már havi 5500 forintért is kapható. A már említett, tavaly indult távközlési portál első hónapi tapasztalatai alapján azonban a csomagban kínált portfóliók és a tényleges felhasználói igények nem igazán fedik egymást, ezért a vevők inkább különálló szolgáltatásokat keresnek.
A magyarázat abban rejlik, hogy a hálózatok kiépítésének és üzemeltetésének fix költsége viszonylag magas, ám a meglévő infrastruktúrán egyegy új szolgáltatást elindítani nem kerül sokba – a szolgáltatók tehát akkor járnak a legjobban, ha a drót végén lévő ügyfélnek egyszerre több terméket is el tudnak adni ugyanazon a csatornán keresztül. Az így nyert haszon egy részét kapjuk vissza fogyasztóként a kedvezményes árú csomagok formájában.
Az egyes csomagok azonban jellemzően nem a legkeresettebb, hanem inkább a legerősebben eladni kívánt termékeket tartalmazzák, senki által nem nézett kábelcsatornákkal, soha le nem beszélt vezetékestelefon-percekkel. Vagyis a vevő olyasmit is kap a csomagban, amiért magától nem szívesen fizetne. Az egyedileg (csatornánként, megabitenként) konfigurálható csomagok egyelőre nem léteznek, holott a valódi digitális Kánaánt az jelentené – és technikai akadálya sem lenne –, ha a fogyasztó úgy rendelhetne magának távközlési csomagot: ezekre a csatornákra van szükségem, ekkora sávszélességet szeretnék, havonta ennyi percet szoktam beszélni (többnyire mobilon) – ki adja olcsóbban?
Egy ilyen struktúraváltás nemcsak a tévés piacot, hanem valószínűleg a hozzáférés-szolgáltatók erősorrendjét is átalakítaná (a kisebb, rugalmasabb cégek javára). Az átrendeződést egyelőre a szabályozók sem igazán ösztönzik: a szolgáltatók nincsenek rákényszerítve, hogy a technikailag lehetséges maximumig elmenjenek az igények testreszabott kiszolgálásában. A kényelmes helyzet pedigmagas árakat szül: csomagok ide vagy oda, az OECD tavalyi adatai szerint Magyarországon (hasonlóan a mostanában versenyképtelensége és tunyasága miatt sokat bírált Görögországhoz) az internetszolgáltatás Európában a legdrágábbak és a leglassúbbak közé tartozik.
