Bevetésre vár a szélvitorla
A kékre festett bemutatódarab az első kézzelfogható jele annak, hogy amit a 44 éves érdi feltaláló az íróasztal mellett megálmodott, a hat éven át tartó fejlesztés során kidolgozott, majd számtalan modellkísérletben ellenőrzött, az az ipari méretű alkalmazás során is működőképesnek bizonyulhat. A valós méretű prototípus ugyanis működik, folyamatosan tölti a rákapcsolt akkumulátortelepet.
Kókai Dénesről és találmányáról már korábban is beszámoltunk, miután az elmúlt években sorra zsebelte be a díjakat a különböző nemzetközi innovációs versenyeken: Nürnbergben, Ljubljanában, Zágrábban és Szöulban is nagy sikert aratott a szélvitorlával, amely a szélenergia-hasznosításnak egy újfajta technológiáját alapozza meg. Az újítás lényege, hogy az úgynevezett szélernyő segítségével összegyűjtött szelet átvezetik egy műanyagból készült energiaátalakító egységen, amelynek a belsejében a levegő megrezegtet egy vékony lapot, a szerkezet pedig ennek a rezgőmozgásnak az energiáját elektromos árammá alakítja át. A berendezés az eddig ismert eljárásokhoz képest jóval kisebb erősségű szelet is képes hasznosítani.
A vadonatúj szerkezet nagy felületen működik hatékonyan, azaz a tényleges energiavitorla nem egy önmagában álló modult jelent: az egyelőre két méretben megtervezett (2,25, illetve 4 négyzetméteres felületű) egységeket egymás mellé és fölé helyezve össze is kell szerelni. Kókai Dénes számításai szerint öt-hat modulból állítható össze egy akkora szélvitorla, amely képes fedezni egy átlagos méretű családi ház teljes elektromosáram-fogyasztását. A prototípus elkészítésével igazolódott, hogy egy-egy modul telepítési költsége 150-200 ezer forint között tartható, így egy családi házat mintegy egymillió forintból fel lehet szerelni szélvitorlával. A feltaláló szerint a berendezés üzemeltetési és karbantartási költsége elhanyagolható.
Kókai Dénes szerint az egyes elemeket tetszőleges számban lehet majd egymáshoz erősíteni, ami azt jelenti, hogy több száz, vagy akár ezer modul felhasználásával jelentősen lehetne csökkenteni egyebek mellett panelházak, irodaépületek, közintézmények vagy bevásárlóközpontok áramfogyasztásának költségeit. Ráadásul zöldenergia segítségével.
A találmány gyakorlati hasznosítása előtt azonban egyelőre jelentős akadály áll: a pénzhiány. Kókai Dénes – családja segítségével – az elmúlt években mintegy 70 millió forintot költött a szélvitorla kifejlesztésére. Minden pénze elfogyott, hitellehetőségei kimerültek.
– A bankok és a kockázatitőke-befektetők már nem állnak szóba velem, az állami pályázatokon pedig olyan szigorúak és személyre szabottak a feltételek, amelyeknek képtelen vagyok megfelelni – mondja. – Most már csak a magánbefektetőkben bízhatok. Sok érdeklődővel tárgyaltam már, de eddig még nem akadt komoly jelentkező.
Kókai Dénes minden anyagi problémáját megoldaná, ha eladná a találmányát. Az elmúlt években több, külföldi cég is bejelentkezett érte, de a magyar feltaláló nem akart megválni a szabadalomtól.
– Ha egy energetikai világcég megvásárolná, akkor vagy süllyesztőbe tenné, vagy méregdrágán forgalmazná a szélvitorlát – véli Kókai Dénes. – Ahhoz, hogy a találmányom valóban elterjedjen, idehaza kell gyártani, és elérhető áron árusítani.
A feltaláló számításai szerint további 70 millió forintba kerül, hogy a szélvitorlát termékké nyilvánítsák, ami a hazai gyártás és forgalmazás alapfeltétele. Újabb 120-130millió forintra lenne szükség a sorozatgyártás elindítására, valamint a forgalmazás megkezdésére.
– Sokat segítene, ha jelentkezne egy olyan közintézmény vagy magáncég, amely finanszírozná egy próbaszélvitorla telepítését – mondja Kókai Dénes. – Ezzel a megoldással az adott partner jelentősen csökkenthetné az energiaszámláját, ugyanakkor referenciával szolgálhatna számunkra a sorozatgyártás megindításához.
