A legősibb sejtmaradvány
Bolygónkon 3,4 milliárd éve még tomboltak a vulkánok, a kezdetleges légkör megtartotta a napsugárzás hőjét, az óceánok vize forró, 40-50 Celsius-fok is lehetett. Ha léteztek is szárazföldek, nemigen voltak nagyobbak, mint a mai karibi szigetvilág tagjai. Mivel sem növények, sem algák nem voltak, melyek fotoszintézist végeztek volna, oxigén csak egészen minimális mértékben volt jelen. Az akkori élet a most feltárt bizonyítékok szerint a kénen alapult, a korabeli élőlények kénből nyerték az életműködésükhöz és növekedésükhöz szükséges energiát. Ma is bőséggel ismerünk ilyen baktériumokat talajokban, hévforrásokban, mélytengeri hidrotermális kürtőknél.
A mikrofosszíliákat Nyugat-Ausztrália egyik eldugott vidékén, Strelley Poolnál találták meg. Nagyon jó állapotban őrződtek meg kvarcszemcsék között, melyek alighanem a Föld egyik legrégebbi partvidékét alkották egykoron. A kutatás egyik résztvevője, az Oxfordi Egyetem kutatója, Martin Bra sier azt mondja, teljesen biztosak lehetnek a fosszíliákat befoglaló kőzetek korában, mert ezek az üledékek két, nagyon jól meghatározható korú vulkáni kőzet között őrződtek meg. A kormeghatározási hibahatár legföljebb néhány tízmillió év, ami 3,4 milliárd évnél nagyon pontosnak tekinthető.
A mikrofosszíliák megfelelnek az élet minden alapvető tudományos kritériumának. Mindegyik sejtszerű struktúra nagyon jó állapotú és egészen hasonló méretű. Nagyjából ugyanúgy néznek ki, mint a sokkal fiatalabb, kétmilliárd éves fosszíliák, alakjuk nem deformálódott. Egyértelműen biológiai jellegűek, a sejtek csoportokba rendeződtek és csak egykori élőhelyükön, a kvarcszemcsék között fordulnak elő. Az is egyértelmű, hogy anyagcserét folytattak, közvetlen környezetükben piritet találtak, ami ezeknek az ősi sejteknek és baktériumoknak a kénen alapuló metabolizmusára utal.
Az utóbbi évtizedben, miután korábban több kutatócsoport is elég hamar elkiabálta, hogy felfedezte a legkorábbi életnyomokat, az új technikák révén nagyon magasra emelték a mércét, mielőtt ilyen leleteket bizonyítékként fogadnak el az ősi életre. 2002-ben ugyanez az oxfordi kutatócsoport volt az, amely egy ugyancsak ausztráliai lelet biológiai eredetét kétségbe vonta, mint kiderült teljes joggal.