A földtudományok legvitatottabb kérdései közé tartozik, hogy mi okozta a nagy, tömeges kihalásokat. A szakemberek többsége ma már elfogadja ugyan, hogy a kréta és a harmadidőszak határát jelző, 65 millió éve történt kihalások egyik fő tényezője egy kisbolygó becsapódása lehetett, ám a többi esetében más magyarázatokat javasolnak a szakemberek. Ezek egyike egy új, bár nem teljesen előzmények nélküli hipotézis az úgynevezett nagy magmás provinciák létrejöttéhez köti a tömeges kihalásokat. Közismert, hogy földünkön helyenként óriási, estenként több százezer négyzetkilométernél is nagyobb területet borítanak be bazalttakarók, melyek geológiai mércével mérve aránylag rövid idő, néhány millió év alatt jöttek létre. Az egyik legismertebb az India egy részét borító Dekkán trapp (a trapp svéd eredetű szó, lépcsőt jelent és nem keverendő össze az angol trap=csapda szóval, amit némely ismeretterjesztő tévécsatornák szégyenszemre helyette használnak). A leghatalmasabb és legvastagabb bazaltömlések Nyugat-Szibériában történtek; kiterjedésük megközelíti a négymillió négyzetkilométert, de ismerünk ilyen képződményeket, szaknyelven nagy magma provinciákat, az Egyesült Államok északnyugati vidékéről is. Az óriási méretű vulkáni tevékenység többféle módon is kihatott az élővilágra. Először is, számottevően megváltoztatta a légkör összetételét; feldúsultak az élőlények többsége számára mérgező gázok, azután az óceánok vize elsavasodott és gyors éghajlatváltozások történtek, amikhez az élőlények zöme képtelen volt időben alkalmazkodni.

Arra már eddig is felfigyeltek a geológusok, hogy a tömeges kihalások és a nagyarányú bazaltömlések időben elég jól egybeesnek. A Bostoni Egyetem Matthew Jackson vezette kutatócsoportja most azt állítja, hogy a nagy magmás provinciák forrása igen ősi keletű; több milliárd éves, még az átlagnál is forróbb olvadékok táplálják, mélyen a földköpeny alján. Erről szóló eredményeiket a Nature-ben tették közzé.

Ezek az ősi magmatárolók (legalábbis kettő) a feltevések szerint ma is léteznek. A szeizmikus kutatások 2800 kilométeres mélységben Afrika és a Csendes-óceán alatt két régiót mutattak ki, melyek erre utalnak. Ez az elképzelés gyökeresen ellentmond az utóbbi három évtizedben elfogadottá vált teóriának, miszerint a nagy magmás provinciáknak a szülője fiatalon keletkezett földköpenyrész, mely az óceáni kőzetlemezeknek a köpenybe való alábukása során jön létre. Trond Torsvik, az Oslói Egyetem kutatója azonban azzal érvel, hogy az általuk felfedezett két olvadéktároló már legalább 540 millió éve stabil állapotban létezik, és amikor nagy magmás provincia jött létre, az mindig e kettő egyike fölött keletkezett. Az új hipotézis azért is nagyon meglepő, mert a föld belsejében állandó anyagmozgások folynak, úgyhogy a bolygó legkorábbi korszakából nagyon kevés maradt változatlanul. Némely gyémánt azonban, úgy tűnik, megőrizte e legősibb állapotokat; afféle időkapszulák, melyekben az első kontinenskezdemények emlékei rejtőznek. Tudjuk, hogy az újonnan keletkező óceáni kéreg idővel elpusztul, miközben alábukik a földköpenybe, ám ilyenkor magával ragad valamennyit a szárazföldi kéregből is. Csak azt nem tudjuk, hogy mindez mikor kezdődött, vagyis nem tudjuk pontosan, mióta léteznek egyáltalán a mai értelemben vett lemeztektonikai folyamatok, vagy valami hasonlók, melyek során a felszíni kőzetek a mélybe jutnak, majd onnan vissza a felszínre. Az idők során azonban a kutatók sok ezer gyémántmintát gyűjtöttek össze szerte a világon, és ezek a minták szinte mindig tartalmaznak egy-egy parányi mennyiséget abból a kőzetből, melyben maguk a gyémántok létrejöttek. Ilyen kőzet a peridotit, vagy a sokkal ritkább eklogit, mely utóbbi csak akkor jön létre, ha a felszínen keletkezett vulkáni kőzetek igen nagy mélységbe jutnak le a köpenybe és a roppant hő és nyomás hatására átalakulnak. Ezek szerint, ha valamikor keletkezett eklogit, akkor már volt lemeztektonika is. A megvizsgált peridotitminták korát 2-3,5 milliárd, a legidősebb eklogit korát pedig hárommilliárd évben állapították meg. Ez azt jelenti, hogy akkor már szinte bizonyosan létezett lemeztektonika.