Delírium gyakran lép fel 65 évnél idősebb kórházi betegeken, kivált, ha intenzív osztályon kezelik őket. Korábbi adatok szerint traumás csípőműtétes betegek 50–80 százalékában figyeltek meg ilyen állapotot. Alighanem mindnyájan hallottunk olyan, addig tiszta tudatú idős emberről, akin kórházban váratlanul zavarosság jelei mutatkoztak.

A delírium a tudati éberség sajátos változása, jellemző rá a figyelem és a tájékozódás zavara, a világos gondolkodás képességének elvesztése, nyugtalanság, üldöztetés érzése és látási hallucináció. A beteg nem ismeri fel hozzátartozóját, vagy másokat vél annak. A delírium nemcsak szomorú és szánalmas helyzet, de következményei is súlyosak.

A múlt évben egy nemzetközi kutatás öt ország adatait dolgozta fel. A Critical Care Medicine című szaklapban közzétett vizsgálat szerint 354, intenzív osztályon kezelt betegből 228 esetben alakult ki tudatzavar. És ami sokkoló: e betegek 30 százaléka egy hónapon belül meghalt! Ezzel szemben a tudatukat megőrzött betegeknél a halálozási arány csak 11 százalék volt. (Tudnivaló azért, a delírium elsősorban a súlyos, több betegségben szenvedőket fenyegeti, akiknek életkilátásai, életkortól függetlenül eleve rosszak).

Ami kétségtelen: a delíriumot követő időben a kognitív funkciók biztosan romlanak. (Kognitív zavar alatt a tudat, figyelem, érzékelés, ingerfeldolgozás, emlékezet és gondolkodás hanyatlását értjük). Ez a 60 év fölötti delíriumos betegek több mint felében, még 3 évvel az esemény után is föllelhető. Tudatzavarmentes betegeken az előfordulás csak 4 százalék.

A baj az, hogy az esetek háromnegyed része észrevétlen marad, állítja Vesley Ely, a nashville-i Vanderbilt Egyetem kutatója. Semmi sem utal tudatzavarra, a beteg nyugodt, nem jelez panaszt sem (jobbára, mert a nővérhívógombot sem képes használni).

A delírium hátterében számos okot ismerünk; súlyos betegség, műtét utáni állapot, hosszú fekvés, gépi lélegeztetés és fertőzés csakúgy hajlamosító, mint a rossz mentális állapot. Demenciában a delírium különösen gyakori. Felmerült a kórházban rutinszerűen adagolt gyógyszerek szerepe is. Frederick Sieber, a baltimori John Hopkins Egyetem munkatársa a Mayo Klinika szaklapjában írta le, hogy ha műtétek előtt enyhébb nyugtatókat adnak, a delíriumok száma feleződik.

Nyilvánvaló, a súlyos tudatzavart minden lehetséges módon el kell kerülni és azt azonnal kezelni. Ezt a célt szolgálja a Yale Egyetemen kidolgozott HELP (Hospital Elder Life Program), ami egy szabályozó algoritmus és gyakorlati módszer. Segítségével a tudatzavarok száma 40 százalékkal csökkent.

A gyógyszeres kutatások is intenzíven folynak. Vesley Ely és munkacsoportja most egy nagy tanulmányt indít, hogy eldöntsék, a használatos nyugtatószerek, mint például a haloperidol, mennyire biztonságosak, továbbá hasznosak-e a későbbi kognitív zavar megelőzésében. A kutatás csakúgy, mint a HELP-rendszer beindítása, anyagi háttér nélkül lehetetlen. Erről azonban aligha lesz könnyű az egészségbiztosítókat meggyőzni, hiszen a kezelés az Egyesült Államokban jelenleg is évente kb. 100 milliárd dollárt emészt fel.

Dr. Szabó Tibor pszichiáter főorvos kérdésünkre elmondta, Magyarországon nincsenek pontos adatok az intenzív és más kórházi osztályokon előforduló delírium gyakoriságára. Ilyen statisztikai feldolgozás csak előre tervezett vizsgálatokban lehetséges. Az állapot gyakran rövid és a kórházi záró diagnózisban sem szerepel. A gyors kezelésre a hazai gyakorlat is törekszik, hiszen minél tovább áll fenn a delírium, annál gyakoribbak a szövődmények. Célszerű ezért, ha a betegeket a kórházi elbocsátás után nyomon követik és szükség esetén kezelik.

A delíriumos esetek háromnegyedét észre sem veszik FOTÓ: MÓRICZ SIMON