A kutatók úgy vélik, hogy a Tanácstalan (Ügyefogyott) Ethelred szász király parancsára 1002-ben elkövetett Szent Bereck-napi mészárlás áldozatai kerültek elő.

A csontmaradványokat az oxfordi St. John’s Kollégiumnál végzett építkezés során találták meg három éve. A halottakat jól láthatóan egyszerűen behajigálták a sírgödörbe. Ceri Falys, a Thames Valley Archaeological Services szakértője a maradványok alapos vizsgálata után megállapította, hogy a csontokon rengeteg vágás és szúrás okozta sérülés látható főként a koponyán és a háton. (Számtalan törést is talált, de azok keletkezhettek akkor is, amikor a halottakat a földbe dobálták.) Az egyik halott medencecsontján például hátul és oldalt látható a szúrt sérülés, ugyanakkor a koponyáját is nagyon erős vágás érte. Úgy tűnik, hogy a férfira több oldalról legalább két ember támadt rá.

A csontokon talált sérülések jó része halálos volt, a támadók fegyvere átvágta a húst, az ereket és csontba hatolt.

„A fegyveres közelharcban elhunyt emberek csontjain többnyire jellegzetes sérülések vannak, szinte mindegyikük alkarja sérült a védekezéstől. Ezeken a csontokon azonban ilyesmi nem látszik, a sérülésekből az vehető ki, hogy valakik rájuk támadtak és ők menekültek” – mondta el Ceri Falys a BBC munkatársának.

A kutatók szerint nagyon is elképzelhető, hogy a történeti forrásokban feljegyzett Szent Bereck-napi mészárlás áldozatait találták meg. (Szent Bereck, latinosan Brictius, a Savariában – ma Szombathely – született Szent Márton püspök tanítványa volt, napját a középkorban november 13-án tartották, mára elfelejtődött.)

A szász Ethelred király egész uralma alatt az Angliába is betelepedett és annak északkeleti részét elfoglalt dán-vikingek ellen harcolt, akik gyakran rátörtek a szászokra és kifosztották, meggyilkolták őket. A király sarcot is fizetett nekik, hogy végre béke legyen, de mindhiába. Miután hírét vette, hogy a dánok meg akarják gyilkoltatni, 1002-ben elrendelte, hogy a szász területeken letelepedett összes dán-vikinget irtsák ki. Mindenütt vérengzések kezdődtek. A történeti források megörökítették, hogy az Oxfordban élő, kereskedelemmel foglalkozó vikingek Szent Bereck napján a St. Fridewides-templomba menekültek, de a szász városlakók rájuk gyújtották a templomot.

A 2008-ban megtalált csontok szénizotóposvizsgálatakimutatta,hogy a halottakat valamikor 960 és 1020 között dobálták a gödörbe. Ráadásul kerültek elő megszenesedett csontok is, miközben a körülöttük lévő talajrétegben nem látszik égésnyom, vagyis a csontok már az eltemetés előtt, valahol máshol megpörkölődtek, s úgy kerültek a gödörbe - mondta el Sean Wallis ásatásvezető régész a BBC-nek.

A csontok izotópvizsgálata azt is kimutatta, hogy ezek a férfiak tengeri halakban gazdag étrenden éltek, miközben a helybéli szászokra ez nem volt kimutatható, ami nem meglepő, mivel a szászok a sziget belsejében éltek. Lehetséges, hogy ezek a férfiak a városban letelepedett első vagy legfeljebb másodgenerációs dánok voltak. Annyi bizonyos, hogy a dánok boszszúja nem maradt el, Ethelred száműzetésbe kényszerült, majd visszatért Angliába, ám a dán-vikingeket végleg csak Hódító Vilmos tudta kiűzni az országból évtizedekkel később.

Sean Wallis egy viking koponyával