Lesz-e videó az e-könyvekben?
Már korábbi tesztünkben leszögeztük: a „valódi” e-könyvek E-Ink kijelzősek. Az LCD-sek inkább olyan médialejátszóknak tekinthetők, amelyek ismernek néhány e-könyv-formátumot is. Egyébként mostanra száz fölé emelkedett a kapható készülékek száma, ami vagy a készülékgyártók kétségbeesett kapaszkodását jelzi a piacért, vagy ennyien akarnak mégis olvasni – esetleg mindkét jelenség fennáll...
A legismertebb típus persze az Amazon Kindle, érdekes módon az egyik legolcsóbb is. A jelenlegi az Amazon harmadik próbálkozása, vékony, könnyű és gyors, de nem érintős. A régi mobiltelefonok navi gombjával kell a menükben és a szövegben mozogni, az előre-hátra lapozáshoz két-két külön gomb van az eszköz jobb és bal élén. Ami egyrészt a jobb- és balkezes kezelést szolgálja, másrészt a megbízhatóságot növelő redundancia: ha az egyik lapozó gomb „elfárad”, akkor a másik még használható. Sajnos a navi gombnak nincs „melegtartaléka”, a betűgombokon meg vékony vonalúak a betűk, félhomályban alig látni. Körülbelül ennyi a Kindle összes hibája...
Sok készülék „megtanulta” az Amazontól a kétoldalas lapozógombot, sok másik meg nem. A Kindle-t csupaszon kapjuk, sok másikkal meg bőr- vagy műanyag tok jár. A Kindlehez is vehetünk, ha akarunk, többféle védőburkolatot. A képernyők mérete az 5–10 hüvelykes mérettartományba esik, az 5 nagyon kicsi, a 10 meg szinte túl nagy a hordozáshoz. Különben is a felbontás (nem a képpontszám, hanem a képernyő finomsága) számít, 45 év fölött egyre nagyobb betűkre van (lesz) szükségünk.
Az E-Ink kijelző lassúsága volt a korábbi generációk legrosszabb tulajdonsága. A mostaniak mintegy 0,3 mp alatt lapoznak, ami már a tűréshatár alatt van, olvasáshoz nem kell ennél kevesebb. Az E-Ink kijelzőnek viszont két olyan tulajdonsága van, amelyekért bármelyik jelenlegi LCD, AMOLED vagy akár plazma a fél karját és az egyik lábát is odaadná: nyugalomban semmit nem fogyaszt. Ha két hétig nem nyúlunk a készülékhez, akkor is ugyanannyi marad az akkuban. Az E-Ink kijelző napfényben is olvasható, sőt még jobban, mint árnyékban.
Viszont csak fekete-fehér, és videót nem vetít. Ahhoz még lassú, és elég nagy kérdés, hogy az olvasni akarók videózni is óhajtanak-e a könyvoldalakon. Ha a mobiltelefont a StarTrek kommunikátora miatt fejlesztették ki, akkor bizony lesz videós e-könyv a Harry Potter-mesék varázsújságja miatt. 2011-ben biztosan meg fog jelenni az irányzatalakító Kindle új generációja. Számtalan rajongói weboldal találgatja a dátumot, az Amazon elégedetten hallgat, és valahol lázasan dolgoznak a Kindle 4-en.
Az Infovilág jóslata az, hogy érintőképernyős lesz, és színes változatot is kihoznak. Érintős ugyanis már volt, például a Sonyé – előző generációs, lassú és kis kontrasztú E-Ink kijelzővel, amely még halványabb volt az érintőpanel üvege mögött. A kontraszton nem nagyon nehéz javítani, hogy az érintőpanel ne rontsa a jelenleginél rosszabbra, az okostelefonok, tabletek pedig elsöprő erejűre növelték az igényt a hasonló kezelésre.
Körülbelül hat éve fejlesztik az E-Ink panelt. Jelenleg létezik 64 szürkeárnyalatos, a mostaniak általában 16 árnyalatúak, de a színes még csak kísérleti állapotban van. Ahhoz az eddiginél jóval nagyobb felbontásra – és sok árnyalatra van szükség. Ezért a színesnek először kisebb lesz a felbontása, mint a fekete-fehérnek, és lényegesen drágább is lesz.
Aki színes, videós újságot akar, az tabletet vegyen. Töltse naponta, és ne vigye napra, úgysem látszik. Mellesleg olvashat rajta könyvet is. Mi, megrögzött olvasók, megelégszünk az érintőképernyős, fekete-fehérrel. De leszünk-e elegen?
Az Amazonon már egy éve több e-könyv fogy, mint papír. Itthon viszont pont annyival magasabb az e-könyv áfája, mint amennyibe a nyomtatás került. Ezért a kiadók nem kockáztatják a digitális verzió kalózkodás miatti bizonytalanságát: nem adják ki a bestsellerek e-könyv-változatát. Nekünk marad a zene- és film piacon megszokott kalózkodás – amiért a reprográfiai adóval meg is fizetünk.
