Különösen az fél az asztmától, a szénanáthától vagy az allergiás bőrbetegségektől, az ekcémától, aki fiatal korában maga is abban szenvedett. Valóban előfordul, hogy a hajlam öröklődik – bár ma már tudjuk, az allergiás megbetegedések többnyire multifaktoriális eredetűek, azaz számos külső és belső tényező együtthatására jönnek létre –, ám a legújabb kutatások pont az ellenkezőjét bizonyítják: az állattartók közt ritkább az allergia.

A detroiti Henry Ford Kórház allergológusa, dr. Ganesa Rebecca Wegienka a Clinical and Experimental Allergy nevű orvosi folyóiratban adta közre rendkívül alapos és hosszú ideig tartó vizsgálatainak eredményét. Az orvosnő (aki nemcsak orvos, de az Egyesült Államokban létező külön szakma, a biostatisztika specialistája is) a Childhood Allergy Study elnevezésű kutatóprogramba 1987–89 között született amerikai állampolgárokat vont be. Kora gyermekkoruktól felnőtté válásukig folyamatosan ellenőrizték egészségügyi állapotukat és életkörülményeiket. Elsősorban arra koncentráltak, hogy a születés utáni hónapokban ért egészségügyi hatások hogyan befolyásolják az immunrendszert a felnőttkorban. Nemcsak azt kérdezték, tartanak–e a vizsgált személyek kutyát vagy macskát, hanem arra is kíváncsiak voltak, hogy háziállataik a lakáson belül vagy kívül éltek-e. Még az is számított, hogy mennyi ideig éltek kedvenceikkel egy fedél alatt: napi 12 óránál többet vagy kevesebbet.

Az évek során – 18 éven keresztül – összesen 565 személy immunstátuszát ellenőrizték, megvizsgálták, hogy a vérükben milyen koncentrációban vannak jelen specifikus kutya- és macskaallergia elleni, úgynevezett IgE típusú antitestek.

A tanulmány legfőbb következtetése: az otthonukat kutyával és macskával megosztók között nem volt több állatallergiás, mint a háziállatmentes környezetben élők között. Ellenkezőleg: életük első évében a „macskás” gyerekek közül feleannyian lettek macskaszőrre allergiások, mint a háziállat nélkül élő kortársaik.

A kutyáknál is hasonló volt a helyzet – de csak a fiúknál! A „kutyás” lányoknál nem volt semmilyen statisztikailag releváns különbség az állatok nélkül felnövőkhöz képest. A nemi különbségek okai ismeretlenek. A kutatók arra gyanakodnak, hogy ennek nem biológiai, hanem magatartásbeli okai vannak, hogy a lányok és fiúk másképp bánnak az állatokkal, de ez csupán feltételezés, amelynek egyelőre semmilyen tudományos alapja nincs.

Az is érdekes részeredmény volt, hogy a császármetszéssel világra jöttek közül 67 százalékkal kevesebbnél alakult ki később kutyaszőr-allergia, és ebben nem volt nemi különbség. Ganesa Wegienka szerint ennek az (lehet) az oka, hogy a természetes úton megszületettek áthaladnak a baktériumokat bőségesen tartalmazó hüvelynyálkahártyán, míg a császármetszéssel világrajöttek steril körülmények között kerülnek ki az anyaméhből, nem érintkeznek mikrobákkal.

A vizsgálat nem zárult le. Dr. Wegienka és munkatársai most közvetlenül a születés utáni időszakra koncentrálnak. Arra kíváncsiak, hogyan befolyásolják a még éretlen, fejlődő immunrendszert a külső behatások – jelen esetben az allergizáló anyagok, az antigének.

A „kutyás” fiúk közül jóval kevesebb lesz allergiás